Komáromi Ütköző – Schlosser István diplomaterve
Schlosser István diplomatervben a komáromi Duna-partra tervezett vendéglátó- és szórakozóhelyet. A terv megőriz és felújít egy elhagyatott toronyépületet, anyaghasználatában pedig a helyszín ipari örökségéhez kapcsolódik.
Program
Jelenleg Komárom magyarországi oldalán egyetlen szórakozóhely található a belvárosban, amely sajnos igen alacsony színvonalú közösségi hely, valamint lakóegységekez igen közel helyezkedik el, így az ottlakók számára is igen zavaró. A színvonaltalanság következtében a helyi fiatalok nagyrészt a szomszédos városokba utaznak, ha éjszakai szórakozásra vágynak. Ennek okán szerettem volna egy olyan helyet létrehozni, ahova a helyi fiatalok szívesen mennek, ha ki szeretnék ereszteni a gőzt, vagy csak egy ital mellett megvitatni az adott nap nehézségeit.
Tervezési szempontok
Helyszín: Egy szórakozóhely létesítése során fontos szempont, hogy olyan helyen hozzuk létre, ahol a lehető legkevesebb pihenni vágyó embert zavarjuk. Emiatt választottam a Duna-parton, a vasútállomáshoz közel eső telekrészletet, melynek közvetlen közelében nincs lakóépület és alapvető zajforrás a vonatok rendszeres közlekedése.
Megközelíthetőség: Fontos szempont volt, hogy az épület olyan helyen jöjjön létre, amely könnyen megközelíthető bárki számára. A vasútállomás közelségéből adódik, hogy vonattal, illetve taxival igen könnyű a megközelíthetősége, valamint a közelben egy buszmegálló is épült, így a tömegközlekedés legtöbb formájában megközelíthető.
Atmoszféra: Magyarország fontos motívuma a Duna, Komárom pedig igen hosszan terül el a partja mentén, emiatt fontos volt számomra, hogy épületemből szép panoráma nyíljon erre a meghatározó elemre, illetve az északi oldallal összekötő hidakra.
Értékvédelem: A telekrészleten jelenleg is állnak régi épületek, melyek egy része lepusztult az évek során, ugyanakkor a Toronyépület igen karakteres jelenség a sík terepen
Építészeti koncepció
Telepítés
A vasút vonala, valamint a magasparton futó autóút erőteljesen meghatározzák a beépítés vonalát, a telek fő formáját. A dunai panoráma meghatározó tényező az épület tájolását illetőleg, így a fő közösségi terek nyitását ez adta meg.
Forma
A telek hosszan elnyúló, keskeny feszessége, illetve a megőrzendő toronyépület magasan kiemelkedő karaktere megadták az épület tömegformálásának fő irányát, a földszintes kiépítést. A laposan elnyúló, illetve a pontszerű, magasba nyúló épülettömeg egymás karakterét erősítik, valamint könnyebben megállapítható, melyik a meglévő, illetve új épületrész. Az új épületrész tömegformálásának alapvető szempontja a vendégterek, illetve az azokat kiszolgáló egységek elválasztása volt, így tagolódott az épület egy magasabb fő-, illetve egy alacsonyabb melléktratuksra, amelyek kétoldalról ölelik körül a toronyépületet. A főtraktus járható tetejének árnyékolását egy acél pergola oldja meg, mely az épület elé támaszkodva bontja meg az épület főhomlokzatának egysíkúságát.
Elrendezés
A vendégterek a Duna felőli oldalon helyezkednek el a panoráma végett, ugyanakkor a közös vizesblokk elszeparálja egymástól a vendéglőt és a szórakozóhelyet, így azok tudnak egymástól függetlenül, különböző időpontokban működni.
Felületek
Az épületegyüttes, a helyszín karakteréből adódóan az ipari hangulatot hivatott tükrözni. Ennek okán az új épületrész Duna felé eső homlokzatán a vörös, kisméretű tégla, illetve az antracit színű acélszerkezetek harmóniája dominál. Ehhez társul a torony vakolt homlokzata, mely által könnyen megkülönböztethető, hogy melyik az új, illetve a meglévő épületrész. A vasútfelé eső, kiszolgáló traktus alumínium kompozitlemez burkolata egyértelműen jelzi az épületrész funkcióban való eltérését, ugyanakkor kiválóan illik a vasúti pályaudvarok és az ipari épületek hangulatába.
Schlosser István
Szerk.: Winkler Márk