Konzervatív progresszió – Családi ház a Pitypang utcában

A Földes Architects 2023-ban befejezett nagykovácsi családi háza annak a hozzáállásnak a mintája lehet, ahol a tervezők egy adott építészeti elem más megvilágításba helyezésével próbálják megújítani a hagyományos családi házról alkotott képünket. A Pitypang utcai ház emellett lehetőséget kínál, hogy számot vessünk, milyen válaszokat képes adni a mai kihívásokra a kritikai regionalizmus. Gulyás Levente kritikája.

"Az építészeti formákkal és funkciókkal való látszólagos könnyed bánásmód, ami ennél az épületnél megvalósult valójában hosszú emésztési folyamat eredménye. Az azonban egyértelműen kiderül ebből, hogy Földes könnyen rátalál a kulcsfontosságú problémákra, és mintha nem korlátoznák őt a válaszok keresésénél konvenciók, begyakorolt megoldások."[1] – írta 2007-ben Entz Sarolta Földes László Toldy Gimnázium tornatermi bővítéséről. A Földes Architects 2023-ban befejezett nagykovácsi családi háza, habár kisebb léptékben, de ugyanennek a hozzáállásnak a mintája lehet, ahol a tervezők egy adott építészeti elem más megvilágításba helyezésével próbálják megújítani a hagyományos családi házról alkotott képünket. A Pitypang utcai ház emellett lehetőséget kínál, hogy számot vessünk, milyen válaszokat képes adni a mai kihívásokra a Földes nevével is fémjelzett kritikai regionalizmus.

Tornác a világra

A Földes Architects harmadik családi háza Nagykovácsiban annak a fontolva haladó kísérletezésnek az újabb példája, amely jól kitapinthatóan a 2009-es Acéltornácos háztól kezdve jellemzi az építészirodát. Ezt a családi ház építészetet egyrészről az jellemzi, hogy nem húz magára felesleges problémákat, nem szeretne kibogozni megoldhatatlannak tűnő elméleti kérdéseket. Másfelől Földes házai harmonikus rendet sugároznak, ami megnyugtató egyszerűséggel párosul. Ez azonban csalóka, az egyszerűség látszata abban rejlik, hogy Földes a tervezési folyamat során képes megtalálni azt az elemet a házon, amibe az építészeti gondolatot "belefecskendezi", miközben a ház többi eleme "házszerű" marad, tetővel, eresszel, kéménnyel, tornáccal. Ilyen szempontból mondható építészete konzervatívan progresszívnak, mivel szinte az összes esetben egy hagyományos építészeti formából indul ki, ugyanakkor egy kiválasztott elem mentén átalakul a hagyományos házforma, ha tetszik annak egy mutációja keletkezik. Ezért lehetséges Földes házait a mindenkori kiválasztott koncepcióalkotó építészeti elem mentén címkézni: az Acéltornácos ház (2009), a Hosszú ház (2013), a Fekete-fehér ház (2016), Ház két fedél alatt (2017). Földes hagyományos építészeti elemekre koncentráló koncepcióalkotása talán gyermekkori falusi ház felmérés-élményeihez köthető.

A Pitypang utcai ház esetében a tervezők által kiválasztott hangsúlyos elem egyértelműen a kétszint magas tornác, amely másodlagos funkciójában szűrőként szolgál az utca oldalán elhelyezkedő nagyobb kertrész és az épületben kialakuló élettér között. Klasszikus értelemben vett átmeneti tér ez, egy kiszélesített határhelyzet, melyben mindkét világ hatása képes érvényesülni. A Földes-féle progresszió itt egy sajátos kontraszt alakját ölti magára: a viszonylag nagy mélységgel rendelkező, dupla belmagasságú tornác vastag tégla oszlopaival középület-léptéket idéz, amely a kerti magas örökzöld fák méretéhez jól illeszkedik, de egy családi ház volumenéhez képest mégis valamiféle ellenpontozást kíván maga után. Ennek a nagyvonalú gesztusnak a kiegyenlítésére a tervezők a – kert felől egyfajta színpadként előálló – tornác terébe különböző karakterű fa dobozokat "lógattak be". Az egyik ilyen fakocka az előszoba után nyíló kétkarú lépcsőn keresztül megközelíthető dolgozó-doboz, a másik pedig az emeleti hálószobákból elérhető széles erkély és annak fa mellvédje. A behelyezett téglatestek a tornácról megtapasztalható téri helyzetek változatos játékát adják ki. Adódik itt a tornác teljes szélességében kisebb belmagasságú, ugyanakkor védett téri helyzet (a dolgozó-doboz alatt), a kertet teljes magasságában felölelő látvánnyal rendelkező kétszint magasságú tér, vagy a dupla szintet a mélység feléig osztó erkély alatti tér. A tér-tárlat egyik érdekes következménye, hogyan lakták be a ház használói a különböző, rendelkezésükre álló tér-szeleteket. Míg például a tervezők a tervezési fázis alatt folyamatosan az étkezővel közvetlen kapcsolatban levő kétszint magas térbe rajzolták az étkezőasztalt, a lakók helyfoglalása során az alacsonyabb belmagasságú teret választották ki a kinti étkező helyéül.

A Pitypang utcai ház esetében olyannyira hangsúlyos az építész által az invenció tárgyává tett központi elem, azaz a tornác, hogy képesek lehetünk a ház összes többi részét kizárólag ehhez az egy elemhez fűződő viszonyából levezetni. A színpadként értelmezett tornác mögötti szkéné falból – ahogy az ókori görög színházak esetében – különböző méretű és pozíciójú ablakok nyílnak. A ház belső tereinek tornáchoz való viszonya meghatározza az adott helyiség hangulatát, miközben az összekötés módja egy újabb réteggel bővíti a tornác átmeneti terében megtapasztalható hatásokat. A földszinti közös használatú terekből a burkolt terasz és a vastag oszlopok magasba induló alja látszik, ami erősíti a már korábban említett nagyléptékű árkádsor érzetét. Az emeleti gyerekszobákból a súlyos oszlopok tetejét és az általuk tartott hosszan kinyúló előtetőt látjuk, amely így együtt egyfajta védettség, fészekben levés érzetét kölcsönzi ezeknek a szobáknak. Az erkély vastag fa mellvédjén könyökölve, a távolabbi kilátást és a kertben levő örökzöld fákat szemlélve egy erdei kilátón érezhetjük magunkat.

Földes, a regionalista

Turányi Gábor és a pályáját Finnországban kezdő, onnan frissen visszatérő Földes Visegrádi Erdei Iskolája meghatározó szerepet tölt be az akkor még harmincas éveiben járó fiatal építész szakmai alakulásában. A később kritikai regionalizmusként ismert építészeti hozzáállás Kenneth Frampton világhírűvé vált, A modern építészet kritikai története című munkájának első, 1980-ban megjelent kiadásában még nem szerepel, második, 1985-ös kiadásában viszont már igen. Frampton azóta is sokat vitatott esszéje a regionalizmusról a Yale építészeti folyóiratában, a Perspectában jelent meg először 1983-ban. A modern építészet történetére való kritikai válaszként a korábban is jelen levő, de számára akkoriban kitapinthatóvá váló építészeti stílust egy 7 pontból álló listával (kiáltvánnyal?) vezeti be. Ezek közül – Moravánszky megfigyeléseinek megfelelően – több alapvetéssel él a Visegrádi Erdei Iskola, melyek később visszaköszönnek Földes házain, így érdemes lehet ennek tükrében megvizsgálni, mi maradt ezekből a 2023-ban elkészült Pitypang utcai családi háznál.

Földesnél a korábban már említett konzervatív progressziót lehetne ide kötni, aminek a keretében egy hagyományos háztípusból kiindulva, annak egy elemére koncentrálva, azt egy új megvilágításba téve alakít ki egy, aztán az egész házat magáévá tevő koncepciót. A Pitypang utcai ház esetében ez egyértelműen a tornác, mely grandiózusságával magára vonja a figyelmet, majd azt különböző téri minőségek játékával ellensúlyozza.

A nagykovácsi ház esetében a telepítést, valamint az ezzel összefüggő terepre illesztést lehet itt megemlíteni, összekötve a már sokszor említett tornác szerepével. Az épület egy, az utca felé közepesen lejtős telken fekszik. Földes, habár sokkal kisebb gesztussal, a visegrádi iskolánál alkalmazott módon, egy árokkal attól elválasztva, félig a fölbe süllyesztve helyezte el a házat a terepen. Az ottani megoldáshoz hasonlóan itt is egy viszonylag magas támfalat alkalmaz a ház tereptől való elválasztására, a ház mellett végigvonuló keskeny vájatot fém taposóráccsal fedi le felülről. Ennek eredményeként az egyik oldalon, a hátsókert felé egy kisebb tömeg emelkedik a föld felé, míg a kert nagyobb része felől, az utcai oldalon a kétszint magas tornác keretezi a házat.

A környezet szélsőségei miatt a klimatikus- és fényviszonyokat erősen figyelembe vevő Finnországban Földes magába szívhatta a Frampton által említett megfontolásokat. A Pitypang utca felé néző, déli tájolású családi ház nagy klimatikus védőzónája örököse a hagyományos magyar parasztházban adekvát módon megjelenő gádornak, amely télen beengedi az alacsonyan sütő napsugarakat, nyáron pedig véd a közvetlen benapozástól kialakuló felmelegedés ellen.

A taktilis tapasztalatok Juhanni Pallasmaa által is hangsúlyozott fontossága Alvar Aaltótól kezdve máig élő hagyománya a finn építészetnek, melyet Földes a ’80-as években három évig tartó ottléte alatt ugyancsak magáévá tehetett. Ennek lenyomataként a tervező, habár elvétve akad ilyen munkája is, érezhetően nem szívesen használ vakolatot, szinte az összes házán a vizuális mellett a haptikus tapasztalást támogató bontott vagy egyéb téglaburkolatot alkalmaz. Az érintés általi tapasztalattal kapcsolatos asszociációk még erősebbek lesznek a nagykovácsi házzal kapcsolatban, ha megtudjuk, hogy a ház téglaburkolata az a Barabás-tégla, melyet eredetileg térkőként forgalmaznak a magyar TÜZÉP-eken. Ezzel lehetőség nyílt a tervezők számára, hogy a fal burkolata mellett a tornác külső vízszintes felületein is ezt az anyagot alkalmazzák.

Az utolsó pontra Moravánszky Ákos korábban már említett 1998-as Domus cikkében olvasható gondolataival válaszolnék a Földes Architects Pitypang utcai családi házának esetében. A magyar teoretikus a regionális építészetről mint az akkori kortárs magyar építészetben megjelenő "nevető" harmadikról beszél a népi-urbánus vita kapcsán. A szövegben megjelenő Nagy Tamás által tervezett dunaújvárosi templom helyére pedig a Földes Architects nagykovácsi munkásságával kapcsolatban akár bölcsőde együttesüket is odaképzelhetjük.

A Földes Architects által tervezett Pitypang utcai ház ilyen: mércét állít az országban ma is uralkodó – igaz, Moravánszky ’98-as cikke óta több szempontból megváltozott – tervezési ideológiák felülvizsgálatára.

Gulyás Levente

[1] Entz Sarolta: Házak precíz komponistája, Földes László építész (1959-), in Művészgenerációk, a Györgyi-Giergl család három évszázada, 2007
[2] U.o.
[3] U.o.
[4] Kenneth Frampton: A modern építészet kritikai története, 2., bővített kiadás, Terc, 2009
[5] U.o.
[6] U.o.
[7] U.o.
[8] U.o.
[9] Moravánszky Ákos: The bucolic periphery. Pastoral themes in today’s Hungarian architecture. DOMUS No.804 May 1998

Szerk.: Hulesch Máté