Lechner vajon hogyan csinálná? – A Drechsler-palota rekonstrukciója, avagy az épülő W Budapest szálloda

Megkezdődik az egykori MÁV Nyugdíjintézet műemlék épületének helyreállítása, mely során a bérpalota szállodává alakul át. A köznyelvben (Állami) Balettintézetként, ritkábban Drechsler-palotaként ismert Andrássy út 25. rehabilitációjára hosszú évtizedek óta várhattunk, hiszen majd húsz éve üresen áll az épület. A jelenlegi generáltervezői munkát a Bánáti + Hartvig Építész Iroda végzi, honlapunkon az Ő írásukkal mutatjuk be a készülő felújítást.

A bérház 1883–1885 között épült Lechner Ödön és Pártos Gyula tervei alapján. Az épület vázlatrajzai arról tanúskodnak, hogy a koncepció és a részletek kidolgozása terén Lechneré volt a főszerep. Ebben az időszakban Lechner még nem talált rá saját hangjára, a későbbi építészetében markánssá váló „magyar szecessziós stílusra". A bérpalota a francia reneszánsz stílusjegyeit viseli magán. Lechner stíluskeresésének ugyanakkor fontos állomása volt a MÁV Nyugdíjintézetének épülete, amelyen az építész újító, kísérletező törekvései is megjelennek: a homlokzaton például nagy mennyiségben alkalmazott mesterséges épületkövet, melyhez bár nagy reményeket fűzött, a későbbiekben azokat nem használta ilyen mennyiségben. Ekkortájt kísérletezett a későbbiekben védjegyévé váló Zsolnay pirogránit alkalmazásával is, amely azonban ezen az épületen nem jelenik meg.

Az épületet földszinti és félemeleti étterme és kávéháza tette széles körben kedveltté és ismertté, az emeleti szinteken bérlakások kaptak helyet. Ennek egyik bérlője volt Drechsler Béla, akinek nevét azt követően is viselte a vendéglátóegység, hogy már nem ő működtette azt. A kor kulturális életének olyan neves személyei fordultak meg rendszeresen a kávéházban és étteremben, mint Liszt Ferenc, Erkel Ferenc, Goldmark Károly, Richard Wagner vagy Gustav Mahler. A bérház fénykora nem tartott sokáig; 1909-ben tűzvész által odaveszett az épület teljes fedélszéke, majd a rekonstrukciót követő években további (előnytelen) átalakításokon esett át. Bérlői és tulajdonosai is sorra váltották egymást, 2002 óta pedig kihasználatlan, így azóta is romlik az állapota.

A műemlékvédelem alatt álló épület megújítása komoly feladat elé állította a rekonstrukció terveit kidolgozó Bánáti + Hartvig Építész Irodát, miután a lechneri örökség nagy mértékben megrongálódott, az eredeti tervek pedig csak hiányosan maradtak fenn. A legfőbb kihívást az jelentette, hogy egyszerre kellett megóvni a műemléki részeket és biztosítani az épület továbbélését. Az ebből adódó feszültséget az építészek annak végiggondolásával igyekeztek feloldani, hogy vajon maga Lechner miként nyúlt volna egy ily módon leromlott állapotú, de kiemelten magas építészeti értéket képviselő örökséghez. Így az épület rekonstrukciója műemlékvédelmi koncepció szerint, a szükséges épületkorszerűsítési tevékenységekkel együtt valósul meg. A korszerűsítés elsősorban az épület továbbélését támogató műszaki megújítást jelenti, vagyis olyan tartalmak elhelyezését, melyek a 19. században nem jelentek meg elvárásként. Az épület külső architektúrája, valamint a belterekben megmaradt lechneri építészeti elemek az eredeti tervek szellemében újulnak meg.

Az egykori bérpalotába a W szállodalánc tagjaként tér vissza az élet, a jelenlegi tulajdonos elképzelése alapján. Ennek eredményeként az eredeti struktúra szerint lakó- és vendéglátóegységek kapnak helyet az épületben: az Andrássy út felé vendéglátó tér nyílik majd, az épület központjában elhelyezkedő, üvegtetővel fedett belső udvarról pedig a szálloda különböző funkciókat ellátó egységeibe vezet majd út. A földszinten a szálloda fogadóhelyiségei, lobbyja, vendéglátótere és közösségi terei, míg a pinceszinten a pihenés, a regenerálódás terei, valamint a kiszolgáló funkciók lesznek elhelyezve, az emeleti szinteken pedig a szobák kapnak helyet.

Az eddig funkció nélküli, nagy belmagasságú tetőtérben egy újabb, ötödik emeleti szobaszint jön létre, míg e fölé, a szabadon maradt tetőtérbe az épületgépészeti berendezések kerülnek. Az ötödik emeleti szobák természetes megvilágításához szükséges nyílások kialakítása hosszas szakmai munka eredményeként kapta meg formáját, megfelelve a műemléki és településképi szempontoknak. Ebben az esetben is a lechneri építészet vizsgálata, Lechner későbbi épületeinek tetőszerkezeti kialakítása adott iránymutatást. Ily módon az általa a későbbiekben használt Zsolnay kerámiák formaképzését követő, transzparens sáv jelenik majd meg a Drechsler-palota tetősíkjában, szabad utat engedve a természetes fénynek.

Hasonló építészeti és technikai értéket képvisel a belső udvar fedését szolgáló feszített hártyaszerkezet, amelyet térben hajlított, edzett, hőszigetelő üvegezés egészít ki. A transzparens nyeregfelület buborékszerűen fesztül ki a belső udvar falai között, megvalósulása igazi attrakciót ígér. A Drechsler-palota rekonstrukciója régi adósság, mely mostani megvalósulásával méltó formát biztosít Lechner Ödön korai korszakában tervezett és épült bérházának.

Bánáti + Hartvig Építész Iroda
A szöveg az épület tudományos dokumentációja és értékleltára, illetve műleírása alapján készült. Előbbi összeállítói Hadik András és Fehérvári Zoltán.

Szerk.: Pleskovics Viola