Palota a vár alatt – Padányi Biró Márton egykori rezidenciájának felújítása

November elején nyílt meg a nagyközönség előtt újra a sümegi püspöki palota és új kiállítása. A szintén felújítás alatt álló sümegi vár alatt elterülő emlék a Nemzeti Kastélyprogram keretében kapott új funkciót. Felújítása a Wéber Építésziroda tervezésében és a NÖF Nemzeti Örökségvédelmi Fejlesztési Nonprofit Kft. lebonyolításával valósulhatott meg. Székely Márton építész kritikája a műemléki beruházásról.

A Nemzeti Kastélyprogram legújabb helyszíne kicsit kilóg abból a sorból, amit az érdeklődő közönség által már jól ismert felújítássorozat eddigi elemei kijelöltek. Nevének ismerete nélkül a palotát ránézésre bármely magyar főnemesi család Balaton-felvidéki vadászkastélyának is hihetnénk, mely pittoreszk fekvésével együtt egy megkapóan bájos provinciális barokk rezidencia tulajdonképpen. Az épület gondolata azonban nem egy gróf vagy báró elméjéből pattant ki, hanem Padányi Biró Márton veszprémi püspöktől, a magyarországi ellenreformáció karizmatikus alakjától. Egyházi múltja még a gyakorlott kastélylátogatók számára is egyéni színezetet ad az NKVP frissen megnyitott helyszínének.

A vár dombjának tövében, a polgári város magjának szélén emelkedik az egyemeletes barokk palota, amely azonban tipológiai szempontból kastély, és amely jórészt 18. századi képét mutatja ma is. Bár déli szárnyának alapját egy 17. századi késő reneszánsz kúria nyújtja, a kompozíció nagy része a híres püspök által patronált építkezés során született. A palota megszületését a török kiűzése utáni magyar történelmi viszonyok indukálták.

Padányi püspök igazi harcos katolikus volt. Egyházmegyéjét továbbra is Sümegről kívánta irányítani, amely város Veszprém 1552-es török általi elfoglalása után vált a püspökség székhelyévé. Először szimbolikus helyszínválasztással élve, a várban akart új rezidenciát építeni, de erre vonatkozóan Mária Terézia királynő engedélye egyre késett, így inkább a várdomb lábánál álló kisebb kúria bővítése mellett döntött. Az építkezést 1748 és 1755 között végezték el. A belső udvart négy szárnnyal körülölelő emeletes épület a déli oldalán egy kiugró középrizalitot kapott, hogy magába foglalja az egyházfejedelmi háztartás minden szükséges kiszolgáló és reprezentációs terét. Lakosztály, vendégszobák, fogadótermek, kápolna és könyvtár is létesült Padányi új palotájában. Az emeleti termek mennyezetét pazar stukkók borították, illetve fali- és mennyezeti díszítőfestés is emelte a rangosabb terek fényét. Stukkómárvány (scagliola) is megjelent az épületben, ez ékíti a kápolna falait, a könyvtár mennyezetét, melyről maga a püspök alakja is letekint ránk.

Az építtető azonban nem sokáig élvezhette palotája kényelmét, örök nyugalomra ugyanis 1762-ben tért. Utóda felépíttette a veszprémi püspöki palotát, melynek 1775-ös elkészülte után a sümegi épületet már csak nyaralónak használták. Eötvös Károly 1875-ös látogatása során elhagyatott állapotokról, barlang érzésről és dohszagról tett említést. A 19. század folyamán átalakításokat végeztek az architektúrán, lebontották a saroktornyok hagymasisakjait, belül pedig a kor változó divatja szerint új díszítőfestések készültek az eredeti barokk dekorációt eltakarva. A könyvtár kötetei a század végén Veszprémbe kerültek, berendezése pedig (a pazar furnérozott barokk könyvszekrények) 1913-ban az Iparművészeti Múzeumba – ahol ma is az állandó kiállítás részei, méghozzá a sümegi terem mennyezetének másolatával együtt bemutatva.

A második világháború utáni hónapokban az ország valamennyi hasonló építményét sújtó fosztogatás áldozata lett e ház is, eredeti ingóságaiból csak néhány darab menekült meg. 1947-től államosítva szolgált különféle világi intézmények helyszínéül: volt kollégium, iskola és technikum is. Ennek megfelelően a reprezentatív belsőkre ártalmas átalakítások és térhasználat következett évtizedekig.

A hosszú ideje üresen álló püspöki palota újjászületése az örökségvédelem koordinálásával először a tető és a homlokzatok felújításával kezdődött, ezt követte a 2018-ben elinduló teljes rehabilitáció, mely most ért véget. A leromlott állapotokat a súlyos elavultság tetézte, például nem volt központi fűtés, így a teljes gépészeti ellátórendszert újonnan kellett kialakítani. Több helyen gombafertőzés támadta meg az épület szerkezeteit, valamint kezelni kellett a vizesedéseket, statikai problémákat is. De a technikai korszerűsítés mellett legalább olyan összetett feladatot jelentett az épület homályba merült múltjának mai korhoz szóló megidézése is. A felújítás generáltervezési feladataiért a TSPC felelt, az épületfelújítást a Wéber Építésziroda jegyezte.

Míg egy hagyományos értelemben vett kastély nem más, mint uradalmi központ és egy nyilvános társasági életet is élő család lakóhelye, addig egy egyházi megbízó palotája szakrálisabb légkörű, mégis fényűző háztartásnak adott otthont. A francia forradalom kora előtti katolikus egyházban a magas rangú tisztséggel magától értetődően járt együtt világi hatalom is – a veszprémi püspökséggel történetesen a Veszprém vármegyei főispánság. Ennek a sok századig meghatározó társadalmi berendezkedésnek őrzi hű lenyomatát barokk köntösben a sümegi palota.

Külseje gondos felújítás eredményeképp, az autentikus színek és formák helyreállításával méltó dísze Sümeg városképének, esti kivilágításban – különösképp a mögötte emelkedő várral – fölöttébb megkapó, mondhatni hívogató. S ha a látogató be is tér, akkor egy igen komplex kiállítást tekinthet meg, mely kiváló arányérzékkel vegyíti a rekonstruált barokk és a kortárs építészetet, illetve az installációkat, interaktív kiállítási elemeket. Az efféle – egykor becses, de a történelem viharaiban kisemmizett – épületek megtöltése autentikus tartalommal mindig nehéz feladat, szinte művészet. Pusztán a kevés fennmaradt eredeti töredékből kibontani azt a képet, amit a látogatók számára szeretne közvetíteni a múzeum, mindig egy visszatérő kérdés.

A Sala Terrenában pont annyit festettek hozzá a feltárt barokk töredékekhez, amennyi élővé teszi őket az egész térben, de a benyomás nem válik „műanyaggá". Rekonstruált barokk és klasszicista kályhák, csillogó barokk furnér faburkolat, korabeli csillárok, pompás intarziás parketták és autentikus nyílászárók – e gondosan restaurált elemek adják meg együttesen az enteriőrrekonstrukciók esszenciáját.

 Ezek a termek során váltakoznak dinamikusan a kiállítóterekkel, néhol egymásba olvadva, máshol elkülönülve. A kortárs megoldások a struktúráját tekintve intakt barokk épületben csak részletek formájában jelennek meg; finoman, de mégsem bátortalanul, pl. figyelemre méltóak a modern lámpatestek a közlekedő- és irodahelyiségekben. Illetve természetesen az újonnan bekerülő funkcióknak keretet adó terekben köszön vissza a 21. század, melyek kialakítása a Wéber József vezette iroda tervei szerint valósult meg.

A kiállításon az építészettörténetet bemutató teremben nem csak animáción követhetjük végig, hogyan nézett ki a palota a különböző építési korszakokban, hanem műtárgyi rangra emelve eredeti épületelemeket is láthatunk kiállítva. Az épület történetén kívül bepillantást nyerhetünk az építtető Padányi püspök korabeli világának eszmetörténetébe is. Többek közt ötletes Mária Terézia és II. Frigyes elképzelt párbeszéde, ahol két „megelevenedő festmény" vitatkozik a püspök tevékenységéről.

Vagy Franz Anton Maulbertsch festő műtermének és munkamódszerének megidézése, aki Padányi meghívására érkezett Sümegre és a művész az általa megalkotott program alapján festette meg a plébániatemplom falképeit. Színes momentum volt az épületkutatás során, mikor előkerült az egyik helyiségben egy festett ál-ablakból kitekintő csörgősipkás udvari bolond képe, akinek figuráját nem csak a kiállítás, hanem a belsőépítészeti koncepció részévé is tették. Az udvari bolond a 17. század korai periódusából származik, abból az időszakból, amikor püspöki majorsági udvarház volt a mai épület déli szárnya. Ekkor borkimérés – mint földesúri jogosultság – is működött falai között, és a bolondot ennek a külső falára festették fel figyelemfelhívásként. Később ezen külső fal elé épült a déli homlokzat rizalitja, így belső fallá vált a festett rész.

A komoly, fehérre meszelt boltozatos folyosókat, melyek kerengő-szerűen ölelik körbe a belső udvart, ma már korszerű ajtókkal kell megosztani, a szinte keret nélküli üvegajtók majdnem, hogy észrevétlenek a térben, viszont a rájuk matricázott, játékos figurák megidézik az egykori udvari bolond alakját, mintha csíntevő szellemként szaladgálna az új élettel megtelő decens ház hófehér folyosóin.

Székely Márton

A cikk a műemléki fejlesztést lebonyolító NÖF Nemzeti Örökségvédelmi Fejlesztési Nonprofit Kft.-vel együttműködésben született. Az együttműködés a szerzői szöveget nem befolyásolta. Az elmúlt időszak kastélyfelújításairól írt kritikáinkat, híreinket az alábbi dossziéban találják.

Szerk.: Pleskovics Viola

(x)