Presszó meg bisztró a hatvanas évekből - egy hévízi Gulyás Zoltán mű

A rend és gondosság építészeGulyás Zoltán életművét a minőség, az egyenletes színvonalú, gondos munka, a kompozíciótól a részletképzésig terjedő, átfogó igényesség jellemezte: minden terve és minden megvalósult alkotása bizonyítja ezt, miközben a huszadik század második felének időszakából a legtisztábban képviseli a „hatvanas évek magyar architektúráját.Gulyás Zoltán 1930-ban született, Budapesten. Egész élete fővárosunkhoz kötődött, itt járta iskoláit, itt szerzett, 1952-‧ben a Műegyetemen építészmérnöki oklevelet, legfontosabb alkotásai is a fővárosban valósultak meg. Pályafutása elején rövid ideig a KÖZTI vári irodájában dolgozott Janáky István mellett, de rövidesen átváltott a Lakótervre, ahol Németh Pál mellé szegődhetett, aki – ugyancsak rövid ideig – mestere lett. Miután Németh Pál elhagyta az országot és Svájcban telepedett le, Gulyás az Ipartervnél vállalt munkát. Életművének jelentős része ennek az irodának a keretei között valósult meg.Amikor a koreai háborút követően az újjáépítéshez a Magyar Népköztársaság építészeti segítséget is nyújtott, Gulyás Zoltán is közel egy évet Phenjanban dolgozott, tervei alapján több, az egészségügyet szolgáló épület valósult meg, köztük egy nagy kórház is. Az Ipartervben is a lakás- és a középülettervezés maradt meghatározó „műfaja". Részlet Kubinszky Mihály írásából, mely a Magyar Szemlében jelent meg 2005 decemberében (Gulyás Zoltán emlékezete).