Természetes építőanyagok a 21. század építőiparában

Egyre növekvő figyelem övezi napjainkban a természetes építőanyagokat és felhasználási lehetőségeiket - mind a hazai építőiparban, mind világszerte. Számos tulajdonságuk van, amiknek a jelentősége a fenntarthatósági szempontok térnyerésével párhuzamosan növekszik, ezáltal felértékelve a sok esetben eddig is elérhető, létező anyagokat és építési módokat. Ebben az írásában Bihari Ádám és Medvey Boldizsár három fő szempontot kíván megvilágítani, amik meglátásuk szerint építőipari trenddé emelték a természetes építőanyagok használatát: a környezeti fenntarthatóság, a gazdasági fenntarthatóság, és a jólléti vetület.  

Elsőként érdemes tisztázni, hogy jelen írásunkban ‘természetes építőanyagok’ alatt azokat az építőanyagokat értjük, amiknek alacsony a feldolgozottsági szintje, vagyis amelyeknél a ma járatos termékekhez képest (égetett kerámia falazóelemek, vasbeton, acél) a felhasznált nyersanyag alacsony eszköz- és energiaigényű beavatkozással válik építőanyaggá. Továbbá élettartamuk végén a természet anyagkörforgásába közvetlenül vagy kis ráfordítással visszaforgathatóak. Ilyen anyagoknak tekintjük a vályogot, a szalmát, a kendert és a fát.

Környezeti fenntarthatóság

Manapság már szinte közhelynek számít, hogy az emberiség gyorsabb ütemben termeli a hulladékot, mint ahogy azt a környezet le tudná bontani. Kínos példája ennek az unásig hivatkozott, óceánokban felgyülemlő műanyaghulladék. A fogyasztói társadalomra jellemző szemlélet már évtizedekkel ezelőtt elérte az építőipart is, az épületek is termékké váltak, s hasonló könnyedséggel cseréljünk le őket újabb és újabb “modellekre".

A hétköznapi élet terén a korábban elképzelhetetlen mennyiségű hulladékot termelő fogyasztói szokásokkal szemben megjelentek a különböző hulladékmentes (zerowaste) mozgalmak, s az ilyen irányú igényeket kiszolgáló csomagolásmentes boltok. Ugyanez a szemlélet alkalmazható az élet más területeire, így az építőiparra is. A hulladékmentességet az építőiparban több irányból is közelíthetjük: a bontásból származó építési hulladék elkerülhető, ha megelőzhető a bontás (az épület újrahasználatáva) illetve azzal, ha az alkotóelemek újrahasználhatóak (pl. bontott tégla) vagy újrahasznosíthatóak (pl. vályogtégla). A természetes építőanyagok a fenti meghatározás szerint ezen a téren nagy előnyt nyújtanak az általánosan alkalmazott építőanyagokkal szemben.

Az alacsony feldolgozottságból következik, hogy az előállításhoz kapcsolható üvegház hatású gáz kibocsátás, illetve fosszilis energiaigény igen alacsony, ha egyáltalán van. A természetes építőanyagokkal dolgozó hagyományos építési módok gépesítése mondhatni gazdasági szükségszerűség, de egy vertfal készítéséhez használatos pneumatikus döngölő által használt energia egészen más lépték, mint az égetéshez szükséges hőmérséklet létrehozása vagy a cementgyártás energiaigénye.

A természetes építőanyagok többnyire helyben elérhető vagy előállítható anyagok, s amennyiben ez ténylegesen így valósul meg, úgy minimális a szállítási igény, ami az építőanyagokhoz kapcsolható környezetterhelés másik fő forrása.

Gazdasági fenntarthatóság

A fenntarthatóság szó nem csak környezeti értelemben lett jelszó napjainkban, hanem gazdasági értelemben is. Érdekes jelenség, hogy a természetes anyagok kapcsán ez a két nézőpont összekapcsolódhat, ugyanis a helyben hozzáférhetőség miatt ezek az anyagok a helyi gazdasági és műszaki infrastruktúrát “terhelik" és ezáltal a “gazdasági lánc" (a gyártótól, a végfelhasználóig) helyi marad. Ez amellett, hogy lecsökkenti a szállítással kapcsolatos költségeket - és környezeti terhelést - lehetőséget termet a kisiparos, helyi mestereknek és helyi vállalkozásoknak a piacszerzésre. Általuk pedig a haszon is helyben - de legalábbis országon belül - marad. Hasonló modell ez, mint az újhullámos, helyi kistermelő élelmiszeripari kezdeményezések, melyek a lehető legrövidebb ellátási lánc kiépítésére tettek kísérletet és kezdeményezéseiknek mára jelentős eredményei vannak. (lásd: kosárközösségek, Kislépték)

Egy napjainkban gazdaságilag is egyre inkább értelmezhető kifejezés a szellemi kulturális örökség. Bár az építészeti szempontból védett épületeink piaci értékének meghatározása alapvetően irreleváns, az ezekhez az épületekhez (lásd: skanzenek, tájházak, nemzeti emlékhelyek, stb.) kapcsolódó turizmus és “kultúrafogyasztás" eladhatóvá teszi a szellemi kulturális örökség jegyében megőrzött építőipari mesterségeket.

Hulladékgazdálkodás kérdése: Egy fontos, azonban kevest tárgyalt szempont, hogy a napjainkban épített családi házak, lakóparkok - melyek tervezett élettartama 20-50-100 év - mind olyan építőanyagból épülnek, melyek veszélyes hulladéknak fognak minősülni élettartamuk végén. A jelenleg elbontás alatt álló elöregedett épületeink is veszélyes hulladéknak számítanak, de ezek pont azok a 60-80-100 éves házak, melyek még alapvetően természetes anyagokból (vályog, kő, fa, mészhabarcs) épültek. Ezek hulladékkezelése lényegesen egyszerűbb: nincsenek bennük mérgező anyagok, környezetterhelésük alig értelmezhető, hiszen gyakorlatilag természetes úton lebomlanak, illetve nincsenek káros hatással sem a talajra, sem az élővizekre. Mivel nincsenek speciális hulladékkezelési igények, ezáltal az eltakarítási folyamat költségei is lényegesen alacsonyabbak lesznek.

Jólléti vetület

Tudományosan is bejáratott kifejezés mára a “sick building syndrome", azaz a beteg épület szindróma (SBS). Ez a kifejezés nem azt jelenti, hogy maga az épület beteg, hanem azt, hogy egészségtelen lakókörnyezetet biztosít a használóinak, akik nagy valószínűséggel fognak ehhez köthető megbetegedésektől szenvedni.

Kevesen tudják, de ma már nagyon sok tudományos kutatás igazolja a vályogfalak és vakolatok pozitív élettani hatásait. A levegőben lévő káros anyagok, illékony szerves vegyületek nagymértékű megkötése, semlegesítése az egyik ilyen kedvező tulajdonság. Egy másik rendkívül jótékony hatása a páraszabályozó képesség: képes a levegőből a párát nagy mennyiségben és gyorsan felvenni majd később leadni, ezáltal a belső tér páratartalma állandóan az ideális 45-55% között marad, minimális ingadozásokkal. Ezzel a páralecsapódás, penészedés veszélyét is elhárítjuk. Jól szemlélteti a vályognak ezt a tulajdonságát, hogy egy szabad vályogfelülettel rendelkező fürdőszobában a tükör egy “forróvizes" zuhanyzás során sem lesz párás, mivel a keletkező párát hamarabb magába szívja a vályog, mint hogy a tükör felületén kicsapódna.

Gyakorlati kérdések

A fejlett régiókban, mint az EU-ban az építőipari szabályozás főként a sorozatgyártott építési termékeket szem előtt tartva alakult ki, ami megnehezíti a helyi alapanyagokból, helyszíni - gyakran manuális - eljárással készülő szerkezetek alkalmazását. Ennek vannak előnyei és hátrányai, amiket egy későbbi cikkben bővebben is kifejtünk, viszont egyik következménye az, hogy az ilyen szerkezeteket jellemzően nem szabad tartószerkezetként betervezni. Ez a korlátozottság a három leggyakrabban alkalmazott természetes anyag, a vályog, a szalma és a kender esetén egyaránt a vázas rendszer felé mozdítja el az épületek alapvető szerkezetválasztását. Az egyes anyagokhoz kapcsolódó tipikus szerkezeti kialakításokat röviden át fogjuk tekinteni a soron következő írásokban.

Bihari Ádám és Medvey Boldizsár

Szerk.: Hulesch Máté