Karbonsemleges építőanyag, vagy egy újabb lépés az ökológiai katasztrófa felé?

A fenntartható építészet területén hamar népszerűvé vált a fa, mint alapanyag, nemzetközi viszonylatban is egyre többet hallani olyan projektekről, melyek rétegragasztott fapaneleket (CLT = Cross-Laminated Timber) használnak nagy számban. De az üzleti érdekeket kielégítő, nagyléptékű fakitermelés könnyen katasztrófához vezethet.

A fa az egyik legősibb építőanyag, és mivel könnyű megmunkálni, sokáig az egyik legelterjedtebb alapanyag volt. Mivel azonban a legtöbb fafajta rendkívül tűzveszélyes, a modern nagyvárosokban a 19. század végétől kezdve az acél és a beton vette át a szerepét. Ez a tendencia napjainkban megváltozni látszik a rétegelt ragasztással előállítható masszív faszerkezeteknek köszönhetően, melyekkel már felhőkarcolókat is építenek. Alexander Hadley Spanyolországban élő amerikai építész nemrég megjelent tanulmányában arra figyelmeztet, hogy bár mindenképp pozitív fejlemény, hogy egyre több beruházó választja a fát nagyléptékű ingatlanfejlesztéseik alapanyagaként, ez a folyamat könnyen visszásan sülhet el.

A fa alapanyag népszerűsége érthető: megújuló alapanyag, globálisan bőségesen elérhető, és sokrétű felhasználási módja van. Támogatói azzal érvelnek, hogy építkezések során kevesebb szén-dioxid kibocsájtással jár a fa használata, mint a beton vagy az acél, ráadásul a faanyag nagy mennyiségű szén-dioxidot tárol magában, ami hosszú időre kikerül a karbon-körforgásból azáltal, hogy a fák nem az erdőben bomlanak le. Más szóval, ahogy Hadley írja, az idős fák eltávolítása az erdőből és új palánták ültetése összességében a kibocsájtás csökkentését eredményezheti. Ha kivonjuk az elraktározott szén-dioxidot a gyártás és építkezés során kibocsájtott mennyiségből, az alapanyag zéró-emissziósnak, vagy karbon-neutrálisnak minősíthető. Így nem csoda, hogy a fa használata egyszerű megoldásnak tűnik az építőipar óriási karbon-lábnyomának csökkentésére.

Hogy mindez valóban célt érjen, óriási hangsúlyt kellene fektetni a fenntartható erdőgazdálkodásra. Hadley szerint, ha a masszív faszerkezetek alkalmazása csak az ingatlanfejlesztők és tech-cégek számára szolgál könnyen elérhető alternatívaként a beton és acél helyett az óriás-beruházásaikhoz, az minden valószínűség szerint növelni fogja a karbon-kibocsájtást a gyors erdőírtás miatt. Amíg a nagy léptékű fatermelés nem jár együtt szigorú erdővédelmi szabályokkal és a káros tevékenységek tiltásával, nem jelenthet valódi megoldást az ökológiai degradációra. Márpedig Hadley szerint az utóbbi időben megfigyelhető fejlemények a CLT felhasználása terén egyre inkább alá vannak vetve ugyanazoknak az ipari érdekeknek, amelyek a klímaváltozás súlyosbodásához járultak hozzá.

A legnagyobb akadály az előtt, hogy a fa valóban fenntartható alternatívája legyen a betonnak és az acélnak az, hogy az ingatlanpiac a profitérdeket helyezi minden más elé. Az, hogy a fa szerkezeti alkalmazása képes lesz-e csökkenteni a karbon-kibocsájtáson azon múlik, hogy a nyersanyagot termelő erdők hogyan lesznek kezelve: a szén-dioxid elnyelésén lesz a hangsúly vagy a profit-éhes fejlesztések számára történő olcsó alapanyag előállításán? – teszi fel a kérdést Hadley. Mindez nem azt jelenti, hogy a fa épületek rosszak lennének, de a tervezőknek figyelembe kell venni a tágabb következményeket is. Hadley arra figyelmeztet, hogy van okunk aggódni amiatt, hogy a jó szándékú tervezők és fejlesztők tettei tovább súlyosbítják az ökológiai válságot, ha nem fektetünk nagyobb hangsúlyt arra, hogy átgondoljuk, milyen kapcsolatban állunk környezetünkkel. Az olyan regeneratív anyagokból való építkezés, mint amilyen a fa is, mindenképp a klímastratégia része kell, hogy legyen, de csak akkor, ha ellen tud állni a profit-orientált, hosszú távú ökológiai megfontolásoktól mentes termelésnek.

Forrás: failedarchitecture.com