Utópikus realizmusok XII. – onsitestudio: Mapei labdarúgó edzőközpont

A sportcsapatok edzőközpontjai, az ipari épületekhez hasonlóan, jellemzően a város szélén eldugott létesítmények. A következőkben egy olasz elsőosztályú futballcsapat sportlétesítményét mutatjuk be, melyet a szintén olasz onsitestudio tervezett. Az építészek, a 100 méter hosszan elnyúló totem megalkotásakor – középszerű vagy hivalkodó hozzáállás helyett – a csapat nívóját és az épület közösségi hangulatát tartották szem előtt.

Focigyár
Az US Sassuolo Calcio sorozatban tizenegyedik éve szerepel a Serie A-ban; a klub vezetése már stabil elsőosztályú csapatként döntött úgy, hogy egy nívós sportközpont építésébe fektet. Ezek a létesítmények – bár nincsenek szem előtt, mint a stadionok – a csapatok szívei, a szűk értelemben vett sportközösségek minivárosai, a lelátókról és karosszékekből élvezhető focilátványosságot előállító és garantáló futószalagok. Itt készülnek fel minden nap az első csapat és az ifi gárdák játékosai; a gyakorlópályákon a labdás edzések, a konditeremben az erőnléti felkészülések folynak, a focistákat komoly stáb veszi körül – az adminisztratív funkcióktól egészen a speciális szakterületekig, helyet kap minden.

Autonóm forma
Az elit csapatok létesítményeihez mérten a Mapei edzőközpont mérete szerény, de így is 500 embernek nyújt otthont nap, mint nap. Az épület gesztikuma, a lapos tájat decumanusként orientáló tömeg, a római kori táborok elrendezéséből és az agrikulturális épített örökség hagyományából merít. Az épület tömegformálásának lényege, hogy vizuális kapcsolatot teremtsen az épülethasználók és a gyakorlópályákon tartózkodók között, egy nyílásokkal, tornáccal és teraszokkal rendelkező platformként teremtsen rálátást és térbeli kapcsolatot környezetével. A hozzávetőlegesen 100 méter hosszan elnyúló, 12 méter keresztmetszetű edzőközpont három szinten szolgálja ki a labdarúgócsapatot. A vertikális tagolás hármasságát a szintenként visszalépcsőztetett emeletek hangsúlyozzák, mely egyfelől az épület ikonográfiájának erősítését, másfelől a rendeltetésük különbözőségének hangsúlyozását szolgálja: a földszint a felnőtt csapatot és a publikus funkciókat szolgálja ki, az első emelet az ificsapatoké, míg a legfelső emeletet az irodai személyzet vette birtokba.

Extrudált zikkurat
Az épület részletesen megtervezett és precízen kivitelezett íves bütüje jelöli ki az edzőközpont bejáratát, melyet a szoborszerűen megformált, Leon Battista Alberti firenzei reneszánsz palotáját felelevenítő pados lábazat és a sávos kialakítású téglaburkolat koronáz meg. A szimmetrikusan visszalépcsőztetett, sötét burkolatú oromzat és a világos színű alapzat kontrasztja a bolognai San Petronio-bazilika hangulatát nyújtja. Ezzel szemben, a túloldalon hirtelen, sokkal banálisabb módon, egy ipari épület nyersességével szakad meg, ér véget az épület. A csupasz, ablak nélküli bütü őszinte karakterét tovább erősíti az elé épített, átmeneti hangulatú, tyúkhálós kerítés; az edzőközpont innen nézve nem is épület, inkább csak építmény méretű, játékkockákból megalkotott tértest. A két hosszanti homlokzat egyesíti az épületet lezáró két rövid oldal ellentétes hangulatát: egyszerre érvényesül a klasszicista hozzáállás, a megmozgatott homlokzati síkok gondosan megtervezett geometrikus rendjének érzékenysége – gondoljunk a pilaszterek szintenként csökkenő szélességére, a kitöltőfalak visszahúzására, vagy a szemöldökpárkányok kiemelő szerepére – és a lecsupaszított anyaghasználat, valamint a tömegformálás indusztriális építményeket idéző időtlen monumentalitása. A hajószerű platformok tágas kajütjeiből kilátás nyílik a focipályák pezsgő színterére: keleti irányban a fő gyakorlópályával és a túlsó oldalára tervezett lelátóval nézhet farkasszemet a taktikai utasításokat már befogadni nem képes, elmélázó játékos; nyugatra pedig négy edzőpálya történéseit pásztázhatja szemeivel az irodai munkába belefásult munkatárs. A homlokzatok ritmusosságát erősítik az aszimmetrikusan komponált, ívesen szerkesztett erkélyek, ahonnan szintén élvezhető a dinamikusan feltáruló sportélet látványa.

Nyers kényelem
Az ellentmondásos érzéseket tovább fokozza a belső terek nyersbeton felülete és az otthonos zugokat leválasztó íves falemezek, függönyök melegsége közötti kontraszt. A tervezés során komoly kreatív energiát fordítottak a terek megformálására, melyek közül kiemelendő a bejárathoz csatlakozó fogadótér dupla belmagasságra bővülő terének a szoborszerű megformálása és a bejárati ajtó bútorzatba komponált megoldása; az edzőterem „L" alakú, magtárakat előhívó térplasztikája; a lépcsőházak tetőablakokkal megvilágított tiszta geometriája; az öltözők íves, natúr rétegeltlemez öltözőszekrényei és az élénkzöld padlóburkolatának egyvelege; valamint a folyosóról üvegfalakkal leválasztott irodák meggyőző világa. Szintén a belső térszerkesztés függvényében alakult a nyílászárók hol jobbra, hol balra igazított, hol középre zárt elrendezése. Az összkép egy csöndes, nyugodt, időtlen, tartós architektúra hatását kelti, melyet a beköltöző közösség tölthet majd meg élettel. A részletesen megtervezett belsőépítészeti elemek és bútorzatok egy lökést, egy alaphangot nyújtanak a tereknek; az építészeket dicséri, hogy magamutogató, ízléstelen termékek és giccses burkolatok helyett magasminőségű, egyedi világot teremtettek.

Sassuolo totemje
A Mapei edzőközpont az olasz kortárs futballépítészet üdítő példája, kvalitásainak szemléltetéséhez érdemes összevetni más elsőosztályú klubok kampuszaival. Az első szembeötlő különbség, hogy – még az olyan patináns klubok esetében is, mint az AC Milán – a gyakorlólétesítmény küllemét gyakran a csapat színei, logója és az ahhoz készített kommersz, giccses grafikák határozzák meg. Ezzel szemben, az US Sassuolo Calcio otthona tervezésénél az építészek szabadkezet kaptak, hogy a burkolatok és építészeti elemek részletes átgondolásával foglalkozzanak, ilyen referencia lehet a padlóburkolat színének a csapat logójának zöldjéhez hangolása. Szintén a focigyárak közös vonása, hogy küllemüket tekintve egy cég  üzemének „dekorált fészer" hatását keltik, míg belsőépítészetük egy négycsillagos hotel gipszkartonhangulatát tükrözik vissza. Az onsitestudio a gyakorlóközpont visszalépcsőztetett autonóm formájával nyújt különleges építészeti karaktert, mely logó nélkül is reprezentálja – vö. például a Juventus FC klubházával – a sassuoloi csapat nívóját. Kiemelkedő ezenkívül a belső térhálózat kreatív szerkesztése, mely apró örömökkel pezsdíti fel a monoton hétköznapokat. Hasonló koncepció alapján, betonraszterre szerkesztve épült meg az Inter Milán közelmúltban átadott edzőközpontja; de a térrendszer ötlettelensége, a burkolatok esztétikája, a katalógusból választott dizájnerbútorok konvencionális és ingerszegény környezetéből hiányzik a Mapei sportközpont különleges, kedvderítő szellemessége. A kis középcsapat totemje olyan minőséget szolgáltat, mely még a világ leggazdagabb csapatainak fényűző tereit is – ha nem is méretben, de esztétikai értelemben – képes felülmúlni.

Borenich Levente

A cikksorozat szövegeinek gondozását köszönöm Monti Elvirának!

A cikksorozat címét Davide Tomasso Ferrando Realismoutopico című blogsorozata inspirálta.
 

Az írás megjelenését az Építészfórumon a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.