10+1 – Fajcsák Dénes

Az Építészfórum egyik legújabb sorozatában, a 10+1 keretében a hazai építészeti szféra legelismertebb és legizgalmasabb szereplőit kérdezzük ki. Ezen a héten Fajcsák Dénessel, az Arkt Építész Stúdió vezető tervezőjével készítettünk interjút. 

Fajcsák Dénes a Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karán diplomázott, tanulmányait az Építész Mester Egylet Mesteriskolájának XXII. ciklusában folytatta.  2002-ben Fábián Gáborral megalapították az arkt építész stúdiót, majd 2014-ben az Arkt Művészeti Ellátót, mely azóta is nyitott közösségi térként üzemel Egerben. Az iroda többször szerepelt a Média Építészeti Díja finalistái között, valamint meghívást kapott a Mies van der Rohe-díj válogatójára is. A tervezőpáros 2016-ban elnyerte a 15. Velencei Építészeti Biennále Magyar Pavilonjának kurátori megbízását és kiállítást rendezett Aektivátorok címmel, melyet aztán a szentendrei Ferenczy múzeumban, majd a debreceni Modemben is bemutattak. A vezető tervező 2015 óta a Heves Megyei Kormányhivatal állami főépítésze, mellette pedig olyan munkák fűződnek a nevéhez, mint az egri Gál Tibor Pincebár és Bikavér Múzeum, a noszvaji lombházak vagy a cserépfalui hétvégi ház.

Ha az építészetet három szóban kellene bemutatni, mi lenne az a három szó?

Térbeli gondolat, kommunikáció, együttműködés.

Mi számodra a legkülönlegesebb, legfontosabb épület vagy hely? Miért?

Az oloti Les Cols Pavilions étterem és rendezvényközpont. 2011-ben volt lehetőségünk bejárni Fábián Gáborral az akkor elkészült, RCR által tervezett épület egészét. Elképesztő élmény volt élőben látni azt a számunkra űrbélinek tűnő építészetet. Néhány óra ténfergés után leültünk a nagyteremben, és letörölhetetlen mosollyal az arcunkon néztük csak a tereket, a fényeket, a transzparens falakon átszűrődő külvilágot egy olyan varázslatos, de megvalósult világban, amelyről a legtöbb építész álmodik.

Ha csak kettőt lehetne választani, mi mellett döntenél az ember, funkció, esztétika hármasa közül? Miért?

Egyértelműen ember és funkció. Ha ez a kettő szimbiózisba kerül, az esztétikára már nincs is szükség.

Melyik munkádra vagy a legbüszkébb? Miért?

Nem emelném ki kifejezetten egy munkámat sem, mindegyikre más miatt vagyok büszke. Alapvetően a folyamatok töltenek el örömmel, hogy munkáról, munkára a bevont építtetőket, kivitelezőket tudjuk edukálni egy számunkra igényesebb, értékesebb és szerethetőbb világ irányába. Úgy gondolom, erre az útra lehetünk majd büszkék, és merem remélni, hogy ezzel az utánunk érkező generációknak tudunk segítséget nyújtani. Illetve, amire még nagyon büszke vagyok, az a csapat, amely az elmúlt 15 évben összeállt és kiérlelődött, mert velük napi szinten együtt dolgozni megtiszteltetés és jelentősen megkönnyíti a folyamatokat. Ide tartozik az arkt építész stúdió és az arkt egyesület teljes stábja, a szakági tervezők, valamint az állami főépítészi csapat és a kormányhivatal munkatársai.

Mit jelent számodra a siker? Mitől érzed magad sikeresnek? 

A siker viszonylagos: a hozzáfűződő kapcsolatunk a személyi fejlődésünkkel változik. 10 éve azt válaszoltam volna, hogy egy Velencei Építészeti Biennále szerepléssel és egy Mies van der Rohe-díj jelöléssel már sikeresnek mondhatjuk magunkat. Megvoltak, sőt ennél több is, mégis a siker megélése bennünk rejlik. Ha önmagunkkal és szeretteinkkel – legyen az a családunk, barátaink és kollégáink – kiegyensúlyozott kapcsolatot tudunk ápolni, az az igazi siker, mert erre épülhet utána a stabil szakmai teljesítmény. Ebben sajnos vannak személyes kudarcaim, ezért úgy gondolom, hogy van még bőven dolgozni, fejlődni valóm. Ezeken felül természetesen már mindent igyekszem sikernek megélni: siker volt számomra a Mesteriskolába bekerülni, siker volt számunkra, hogy 6 év alatt háromszor is a Média Építészeti Díja döntőjébe jutottunk (2015, 2016, 2020), és bár nyerni nem tudtunk, a nemzetközi zsűri döntése, hogy kis projektekkel ott lehettünk a nagyok döntőjében, mindenképpen jó visszajelzés. Viszont a legnagyobb sikerünk Fábián Gáborral, hogy több mint 20 éve jóban rosszban küzdünk egymásért, egymással, egymás mellett.

Milyen aktualitás, kérdéskör vagy téma foglalkoztat jelenleg az építészetben? Miért? 

Építész vagyok, minden aktuális változás érdekel és foglalkoztat. Talán most leginkább a cserépfalui projekt és a megyei főépítészi teendőim kapcsán az elnéptelenedő falvak kérdésköre különösképp izgat. A visszamaradó épületállomány fenntartható, környezettudatos és értékmentő újrahasznosítása.

Milyen terveid és céljaid vannak a jövőre nézve?

A legfőbb tervem, hogy boldog legyek, illetve lehetőleg olyan dolgokkal foglalkozzam, amelyek örömet okoznak, és hasznuk is van egyszerre. Most a legnagyobb célom, hogy Heves megye 100-110 kis településének Önkormányzatát megnyerjem, és az elnéptelenedő falvak kérdéskörében minta projekteket hozzunk létre a közösségek bevonásával, amelyek országos szinten mutathatnának új irányt több ezer üresen álló lakóépület újrahasznosításában.

Mit üzennél a megbízóknak, kivitelezőknek vagy építészeknek?

A megbízóknak és kivitelezőnek csak annyit üzennék, hogy szavazzanak több bizalmat az építészeknek a beruházások során!

Hova utaznál el legközelebb? Miért?

Sok bakancslistát helyszín van még, de most Formentera szigete vonz leginkább: Marià Castelló Martínez spanyol építész itt megvalósult munkái és maga a Baleár-szigetek is kíváncsivá tettek.

Mi a kedvenc könyved, filmed, zenéd? Miért?

Mindig az a kedvenc, amit éppen olvasok vagy nézek, hallgatok. Könyvek közül most Sally Rooney: Normális emberek című kötetét olvasom, filmek közül pedig nagyon sokat emelhetnék ki. A filmzenéket nagyon szeretem, de igazság szerint mindenevő vagyok, a hangulatomtól függ, hogy mit hallgatok, a klasszikustól kezdve, a jazzen, rapen és rockon át az operáig minden műfajban megtalálom az éppen nekem valót. 

Kivel készítenél interjút a sorozat keretében?

Fábián Gáborral (ez nem volt kérdés), de komolyra fordítva a szót, Valkai Csabával.

Szerk.: Sütöri Laura