”Ha kidobnak az ajtón, visszamászok az ablakon” – Beszélgetés Dr. Lehoczky Péter Gáborral, a Szent Kristóf Szakrendelő főigazgatójával

A 11. kerület egyik utolsó üresen álló épülete esett át rekonstrukción. A Szent Kristóf Szakrendelő Gyermekegészségügyi Centruma és Egynapos Sebészete kapott helyet egy szakiskola egykori épületében. Az átalakítással olyan újrahasznosításra került tehát sor, amikor egy épület új funkciót kap: az iskola struktúrája az új rendeltetésre könnyen adaptálható volt. A beruházásnak köszönhetően nemcsak a városkép javult, de a környék lakóinak egészségügyi ellátása is jelentősen naprakészebbé vált.

A Gyermekegészségügyi Centrum és Egynapos Sebészet létrejöttének apropóján beszélgettünk az intézmény főigazgatójával, Dr. Lehoczky Péter Gáborral. Az interjú során arról szerettünk volna képet kapni, miként működik a központ, illetve mire van szükség egy nagyobb városrész egészségügyi ellátásának hatékony működéséhez.

Nemrég adták át a Szent Kristóf Szakrendelő Gyermekegészségügyi Centrumát és Egynapos Sebészetét…
Igen, ez volt az első lépés ahhoz, hogy megvalósuljon az elképzelésünk, miszerint több lépcsőben létrehozzuk Újbudán a világ legkorszerűbb és leggazdaságosabban működő egészségügyi ellátási modelljét, egy Járóbeteg Ellátási Klinikát.

Ez mit takar?
Az Amerikai Egyesült Államokban és Kanadában már működő modellről van szó, melynek lényege a betegek otthonközeli ellátásban való részesítése. Ennek része az egynapos sebészet, illetve a járóbeteg gyermek- és felnőttellátók, diagnosztikai kivizsgálási lehetőséggel.

Az esetünkben az a probléma, hogy a Gyermekegészségügyi Centrum ugyan elkészült, a diagnosztika azonban nem volt része a tervnek. Természetesen az egyszerű vizsgálatok is sok mindent megoldanak, a betegek kivizsgálása azonban nem lehet teljes képalkotó diagnosztika, labor és egyebek nélkül. Mivel észleltük ezt a hiányosságot, az építészeti terveket készítő Archikon segítségével módosítottunk a megrendelő eredeti elképzelésén, élve a tender adta mozgástérrel. Ez azt jelenti, hogy egyes helyiségek esetében funkciót váltottunk, aminek köszönhetően a Gyermekegészségügyi Centrumban is van például laborvizsgálat, és a képalkotó vizsgálatok lehetőségét is megteremtettük, bár nem optimális formában: jelenleg súlyosabb esetekben, a bonyolultabb vizsgálatokra sajnos a gyermekeket a felnőtt szakrendelőbe kell átvinni. Az egészen pici babák laborvizsgálatának lehetősége viszont adott, habár ennek finanszírozása még nem teljesen megoldott. Mindez azért számít kuriózumnak, mert ilyen vizsgálat eddig csak kórházakban volt biztosított. Kialakítottunk egy ultrahanghelyiséget is, illetve egy mobil röntgenberendezésünk is van.

Az Egynapos Sebészetet is átterveztük, hogy három műtőt és emelt szintű ápolást tudjunk biztosítani korszerű, 21. századi körülmények között – számítva arra, hogy a mindenképp szükséges diagnosztika (CT, MRI, digitális RTG, ultrahang, DEXA stb.) miatt a két rendelőt összekötő Diagnosztikai és Terápiás épületben az Egynapos Sebészet hotelrészét is tudjuk úgy bővíteni, hogy 20-25 beteget egyszerre képesek legyünk ellátni. Ez a gazdaságosság miatt is fontos lenne. A felnőtt- és gyermekrészleget összekötő diagnosztikai részleg létrehozásával a diagnosztika külön gyermek és felnőtt várótermekből lenne megközelíthető, ami által megvalósulna, hogy a gyerekek ne keveredjenek a felnőtt ellátással, ami előírás.

Visszatérve az eredeti kérdésre, hogy mit is jelent az outpatients, azaz Járóbeteg Ellátási Klinika, még hadd tegyem hozzá, hogy mindez egy Nappali Kórházat és Nappali Ápolási Otthont is tartalmazna, ami lehetővé tenné, hogy egyszerűbb esetekben a fekvőbeteg-ellátást kiváltsuk. Ilyen például az idősebb betegek infúziós kezelése vagy részletes kivizsgálása, ami megoldható úgy is, hogy napközben bejönnek a betegek, vagy egy kisbusz felveszi és behozza, a nap végén pedig haza viszi őket, mindenesetre nincs szükség a bent alvásra. Ez nemcsak komfortosabb számukra, de a költségeket is harmadára, negyedére csökkentené. A jelenlegi magyar kórházi körülmények miatt a lakosok is nagyon várnák ezt a lehetőséget.

Többször is említette a diagnosztika jelentőségét, illetve kiemelte, hogy ennek ellenére a diagnosztikai részleg nem volt része az eredeti elképzelésnek. Mi ennek az oka? A megbízó önkormányzat nem az egészségügyi szakemberekkel közösen fogalmazta meg, hogy mire van szükség?
Ennél a fázisnál nem voltam jelen, ezért ennek okára nem tudom a választ. De hadd kezdjem kicsit távolabbról. Az Egynapos Sebészetet többek között azért akartuk létrehozni, mert az jelenleg jól finanszírozott és gazdaságosan működtethető, illetve a hosszú várólisták csökkentésében nagy szerepe lehet. A szemészet vagy az ortopédia területén ugyanis előfordul, hogy akár három évnél is többet kell várni a nem sürgős műtétekre, ami tarthatatlan.

Az egészségügy nagy problémája, hogy számos ellátás, több esetben például a diagnosztika, nem megfelelően támogatott. A CT, a PET-CT és az MR kivételével szinte minden alul van finanszírozva. Amikor felmerül, hogy privatizálni lehetne a járóbeteg-rendelőket, akkor kiderül, hogy mindenki a gazdaságosan működő egységeket privatizálná, a kivizsgálási rész tehát nem kerülne magánkézbe, így viszont nem lehet gyógyítani.

Gazdaságossá az tehetne egy ilyen intézményt, ha a tervezés része lenne egy működési és gazdaságossági elemzés, valamint ha végre elkészülne egy reális költséghatékonyság-elemzés (ráfordítási adatgyűjtés) az egészségügyi tevékenységekre, műtétekre, beavatkozásokra vonatkozóan – ez állítólag már megkezdődött. Hogy mindez szempont volt-e, nem tudom, de szinte biztos vagyok benne, hogy nem, hiszen ha a megrendelés része lett volna, akkor az építészek meg tudtak volna felelni az ezirányú igényeknek. Mikor átvettem az intézet vezetését, és megnéztem a beruházás állását, egyből azt kérdeztem, hogy miért nem került napelem a tetőre vagy miért nem hőszivattyús fűtési rendszer lett kialakítva? Működésünk egyik legnagyobb problémáját a megemelkedett rezsiköltségek jelentik, amit sajnos nekünk is piaci áron kell kifizetni, az ilyen arányú emelésére ugyanis azóta se tartalmaz forrást a finanszírozás. Hiába közfeladatot látunk el, nem kedvezményesen kapjuk a gázt. Viszont egy egészségügyi intézményben, ahol a páciensek levetkőznek a vizsgálatokhoz, nem lehet 18 Celsius fok, pláne a gyermekrészlegen.

Mindezek alapján, ha a diagnosztikai egységet meg tudjuk csinálni, akkor az építészekkel együtt gondolni fogunk a gazdaságos működtetés szempontjaira. Azért fontos már a tervezésnél gondolni a működtetés költségeire, mert annak finanszírozására nem kapunk külön pénzt, hacsak az önkormányzat vagy a tulajdonos nem különít el erre plusz keretet, de az a tapasztalatom, hogy ez nem jellemző.

Meglátásom szerint tehát az outpatients klinika egy sokkal olcsóbban üzemeltethető modell lenne, ezért is kellene ebbe az irányba menni. A kórházakban pedig az akut, súlyosabb esetek ellátására lenne szükség, a sürgősségire meg az egynapos klinikumra. Esetleg negyven-hatvan aktív ágyra a kivizsgálásokhoz, a megyei és csúcsintézmények kivételével. De mindez már megjelenik a különféle szakpolitikai anyagokban is.

Egyébként Brüsszelben is volt módom ismertetni a tervünket, ahol ígéretet kaptunk, hogy ez a gazdaságosan működő modell – ami az Európai Unióban is jó gyakorlatnak számítana – megkapja a szükséges támogatást, ha egy erre megfelelő pályázatban benyújtjuk. Mintaként is szolgálhat majd a többi tagországban létrehozandó hasonló intézmények számára.

Mindannak kapcsán, amit elmond, kérem abba is nyújtson betekintést, hogy általánosságban véve miként alakul ki egy egészségügyi központ koncepciója!
Újbudán jelenleg több mint húszezer lakás épül, ezért szoktam is mondani polgármester úrnak, hogy a terveket úgy kellene megalkotni, ahogy régen is tették: ha felépült egy blokk, akkor nemcsak arra gondoltak, hogy a lakók tudjanak majd bevásárolni meg fodrászhoz menni, hanem hogy az egészségügyi ellátásuk is megoldott legyen. Ha erre az adott blokk megépülte után gondolnak, akkor sokkal nehezebb elhelyezni ezeket a funkciókat. Mert hiszen hová teszik? Kivásárolnak egy-két lakást? Sajnos úgy néz ki, hogy igen. Egy háziorvosi praxis háromezer főnél nem nagyobb, sőt inkább kétezer-kétezerötszáz fő között mozog. A gyermekellátásban pedig ennek a felével kell számolni, hiszen a gyerekekkel másként kell foglalkozni. Mindezt pedig be kell tervezni. De be kell tervezni a fogorvosi praxist is. Figyelni kell arra is, hogy egy új lakótelepen valószínűleg többnyire fiatalok vásárolnak lakást, aminek eredményeként más lesz a lakosság összetétele, mint egy idősödő lakókkal teli környéken. Míg az utóbbinál mondjuk nagyobb szükség van a reumatológiai esetek ellátására, addig az előbbinél a szülészeti és nőgyógyászati hozzáférést érdemes erősíteni. Ezekre mind időben kellene gondolni.

De hadd emeljek ki egy másik területet is. A Covid-járvány alatt vált bevett szokássá a telemedicina, ami csökkenti a betegforgalmat, ezáltal meggyorsítja és hatékonyabbá teszi az ellátást. Ezt azonban az egészségpénztár nem finanszírozza meg. Még azt sem adja meg, amit kértünk, hogy legalább az orvosok és a szakdolgozók bérének ide vonatkozó idejét megfizeti. Mindenesetre az ilyen típusú munkavégzés számára is szükség van eszközökre és helyiségekre, amelyek kialakítására szintén gondolni kellene.

Sok esetben tehát logisztikai és humánerőforrásbeli kérdésekről van szó?
Igen, illetve több helyiségre lenne szükség. Mi most szerencsére meg tudjuk tenni, hogy adott esetben a nővér még az orvos rendelési ideje előtt behívja a beteget és átbeszéli vele azokat a kérdéseket, amelyekhez nincs szükség orvosi jelenlétre. Például ilyen megoldásokkal tudjuk csökkenteni a hosszú várólistákat. A jövőbeli tervezéseknél figyelni kell arra, hogy az ilyen jellegű munka számára is legyenek dedikált helyiségek.

Ha jól tudom, akkor a szintén nemrég átadott Diabétesz Központban ez jól megvalósult.
Igen, ezt az intézményt már így terveztük meg. 2023 óta működik, biztosítva a felnőtt- és a gyermekellátást. Azóta pumpa- és szenzor-centrumkénti befogadást is kapott, az egyik legkorszerűbben felszerelt központ az országban. Ott négy orvosi rendelő van, a nővérek számára pedig két szoba készült, de külön szobája van a dietetikusnak és az edukátoroknak is. Az edukátor tanítja meg a betegeknek, miként kell használni a vércukormérő készüléket, mikor és hogyan kell cserélni a lándzsát, és így tovább. Ezzel tehát már nem az orvosok foglalkoznak, hanem egyéb, magasan képzett szakdolgozók. Ez a munkamegosztás is a hatékony betegellátást támogatja.

Többször kiemelte a hatékonyság jelentőségét. Mi támogathatja még ezt a folyamatot?
Ez egy másik szempont, de amikor a Honvédkórház Gyógyító és Betegellátási igazgatója voltam, akkor az országban talán először ott csináltuk meg azt, hogy a padlóra helyezett különféle színű vonalak mutatták az utat a betegek számára, hogy hol találják meg az egyes ellátóhelyeket. A sárga ment a röntgenbe, a kék a laborba, a piros sürgősségi osztályhoz, és így tovább. Csak az adott színt kellett követni, hogy a beteg gyorsan célba érjen.

Az útvonalak tervezése során, gondolom, az is fontos szempont, hogy a járóbeteg és a fertőzőbeteg ne találkozzon egymással.
Alapvetően igen. A 11. kerület új intézményéhez visszatérve azonban az igazsághoz hozzátartozik, hogy az eredeti tervekben ez nem így szerepelt. Az építészekkel közösen viszont ezt sikerült módosítani. A szakrendelőnek van egy, csak a fertőzőbetegek számára kialakított részlege. Aki ott van, az nem keveredik a többi beteggel. Korábban is léteztek olyan izolációs helyiségek, amelyek arra szolgáltak, hogy azokat a betegeket, akik a többiekre nézve bármilyen szempontból veszélyt jelenthettek, elkülönítették. Ennek a szemléletnek a megerősödése azonban a Covid-járvány egyik olyan eredménye, amit jó, hogy megtanultunk.

Számos dolgot emelt ki, aminek az áttervezésére szükség volt. Laikusként úgy képzeltem, hogy a szakorvosok tapasztalata Önnél összpontosul, ezt Ön összegzi, egyezteti a finanszírozóval, majd egy közös munka eredményeként kialakul az a koncepció, amit megosztanak az építészekkel. Ezek szerint nem így zajlik a folyamat?
Nem, de mindennek ellenére azt kell mondanom, hogy összességében mi jól jártunk. Az utóbbi időben számos Egészséges Budapest Program beruházást állítottak le forráshiány miatt. A miénket befejezték. De mi volt az ára? Nem léphettük túl azt az eredeti tervet, ami hat évvel ezelőtt jött létre. Azóta viszont számos eszköz ára a duplájára emelkedett. Mindennek finanszírozásához pedig forrásra van szükség – vagy pedig kompromisszumra. Utóbbit viszont nem szeretnénk, mert az ilyen rendszerek értékét mindig a leggyengébb láncszem határozza meg. Ezért is tervezem, hogy felkeresem az egészségügyi államtitkárságot, de – ahogy korábban említettem – Brüsszelben, az Európai Parlamentben is jártam már azügyben, hogy ismertessem a terveimet, és támogatást kérjek. Nagyon bízok abban is, hogy a 11. kerületben működő nagyvállaltok felvállalják konkrét célok támogatását, és mindezek segítségével még inkább minőségi, korszerű betegellátást fogunk tudni nyújtani.

Ezek szerint Ön igazán állhatatos.
Nem tudom, hogy állhatatos vagyok-e, de az biztos, hogy sokan nem kedvelik bennem, hogy ha kidobnak az ajtón, visszamászok az ablakon, majd ha kell, a végsőkig elmegyek, hogy elérjük a célunkat: a minél jobb betegellátást, valamint a szebb, korszerűbb munkakörnyezet kialakítását.

Molnár Zsuzsanna

Szerk.: Hulesch Máté