Pannonhalma folyamatos jelene - Kortárs Építészet Pannonhalmán

Visszavonhatatlanul itt a tavasz, remélhetőleg a szép idő is tartós marad. Érdemes Pannonhalmára kirándulni, ám nem csak az utóbbi években létrejött építészeti munkák, hanem az idei tematikus időszaki kiállítás megtekintése céljából is. A Pannonhalma folyamatos jelene gazdagon, igényesen mutatja be a kortárs fejlesztéseket, a kiállításon szerzett benyomásairól Hartmann Gergely számol be.

A Pannonhalmi Főapátság hagyományos, évenkénti tematikus időszaki kiállításán a rendezők mindig egy-egy olyan témát választanak, mely valamiképpen a helyből fakad. Vagy szellemiségében (pl. Tér és imádság) vagy közvetlenül a monostor tárgyi anyaga kerül valamilyen módon feldolgozásra (pl. a három legutóbbi kiállítás, Az Ikontól az installációig a Barokk Idő és a Biblia Scripta). Utóbbiak esetében ugyan tárgyak kerülnek bemutatásra, de nem csupán önmagukért állnak, hanem alapanyagot és kiindulást szolgáltatnak egy rajtuk túlmutató témáról való gondolkodáshoz. Nincs ez másként a mostani kiállítás esetében sem, csak most nem a kép- vagy könyvtárból előkerült, eddig soha nem látott tárgyak mutatkoznak be, hanem a közelmúltban saját használatra létrehozott, illetve a közönségnek szánt építmények.

A kiállítás kurátora Nagy Tamás. Ő ugyan eddig épületet még nem tervezett Pannonhalmán, ám most egy olyan téri alkotás valósult meg vezetésével, mely minőségében, intenzitásában és szellemében is, arra a nyolc hónapra, amíg látható, felsorakozik az általa bemutatott tizenegy projekt mellé.

 

 

A kiállítás a tárlatvezető útvonal végén, a könyvtár alatti kiállítótérben található. Először egy előtérbe érkezünk meg, ahol egy nagyméretű légi fotón kapunk átfogó képet a Főapátság környezetéről. Innen jutunk be a kiállítás központi installációjához, melynek kerete egy elnyújtott, 1:5 arányú, keresztboltozatos tér. Hosszanti oldala mentén, a tengelyével párhuzamosan található két, egymásra szimmetrikus vetítőhelyiség, ahol öt, az építészekkel készített interjút követhetünk végig.

A központi boltozatos térben, annak hosszanti tengelye mentén egy szinte a két végfalat érintő pultszerű installáció szolgál a kiállítás tablóinak bemutatására. Formája utal az egymással szembefordított szerzetesi kódexmásoló-, vagy olvasóállványra, de keresztmetszete az archetipikus ház képét is felidézheti bennünk, így egyesíti az építészet és a szerzetesi hagyomány egy-egy ősi megjelenési formáját. Az installáció intenzitása teszi talán, hogy egyenrangúvá válik az őt körülvevő boltozatos térrel, azzal együtt él. Mintha nem is lenne egyértelmű, melyik határozta meg a másikat, szinte kérdésessé válik, hogy valóban a masszív téglaboltozat készült-e el előbb…

Emellett funkcióját is maradéktalanul betölti, kényelmesen olvashatók és láthatók a rajta elhelyezett képek és szövegek, melyek valóban szinte úgy jelennek meg az enyhén döntött felületen, mintha azok kódexek iniciálékból, képekből és szövegből szerkesztett lapjainak modern átiratai lennének.

 

 

Az installáció erősen tengelyes irányultságú. Sem a boltozatok, sem a világítás, sem a tablók nem jelölnek ki határokat, osztópontokat. Két végén a falakat szinte érintő pultnak nincs igazán kezdete, sem vége, lendületével szinte túlfut a végfalakon. Így a kiállítás térszervezése és nyomtatott anyagának elhelyezése sem határoz meg kezdő- vagy végpontot, sem sorrendet. A látogató a hosszanti oldal egy semleges pontján lép be, és nem kap iránymutatás, hogy honnan vágjon neki. A kiállítás nem vezet, szabad kezet ad. A látogatóra bízza, hogy hozza meg a döntést, hogy merre induljon.

A tér ezen eszközökkel egy sajátos időélményt is ad. Erős tengelyességével mintha egy idővonalba helyezne minket, melynek mi most éppen a számunkra kortárs szeleténél állunk. Ez a jelen, amiben vagyunk, bár évszámokkal szükségszerűen meghatározott, nem egy zárt időintervallum. A látogató nem egy befejezett, hanem az ezeréves monostor folyamatos jelenében találja magát, amikor a kiállítást nézi. Turányi Gábor kiállításmegnyitó szövegében nagyon pontosan megfogalmazza azt, ami ezt a folyamatos jelent jellemzi Pannonhalmán: „Itt minden lépést a múltra építő előrelátás, a hagyománytisztelő újítás jellemez. Így alakul folyamatosan a szép és értelmes rend. Így talál magának helyet-teret-zugot-ligetet az a nyugalom, amelyben derűvel lehet tanulni és elmélkedni, tevékenykedni és építeni."

 

 

A tablók építészeti-szakmai szempontból is jól bemutatják a tizenegy projektet. Mindegyik helyszínről kapunk egy részletes, de nem túl hosszú leírást. Egy projektenként ismétlődő átnézeti helyszínrajzon követhetjük, merre is járunk éppen az Főapátság tág értelemben vett területén. Alaprajzokat és metszeteket is találunk, melyek egy építészetről szóló kiállítás elengedhetetlen elemei, nem csak az építészek számára. Ezen túl, ahol szükséges, külön magyarázórajzok segítenek pl. az új látogatási útvonal, vagy a bazilika leendő működési rendjének megértésében. A helyszíneket fényképek is gazdagon illusztrálják. Az épületeket a részletektől kezdve azok kontextusáig teszik láthatóvá, de sok esetben messze túl is mutatnak a dokumentálás funkcióján, önmagukban válva műalkotássá. A katalógusban felsorolt tizennégy „fotós" (sokszor maga az építész) névsora is jelzi, hogy a rendezők nagy hangsúlyt fektettek a képekre.

A nézegetés közben folyamatosan hallhatjuk a két vetítőhelyiségben lejátszott interjúk kiszűrődő hangjait. Natasa Pavlovskaya és Nagy Dénes filmjében öt interjút követhetünk végig. Czigány Tamás, Skardelli György, Szilágyi Klára, John Pawson és Dick Sikkes mesélnek az épületekkel kapcsolatos gondolataikról, élményeikről. A tablókon megszerezhető tényszerű ismereteket jól kiegészítik az építészekkel hallható izgalmas beszélgetések, mindegyik kitüntetett figyelmet érdemel.

A kiállítás katalógusa szintén külön kiemelendő, nem csak a kiállítás szempontjából. Az elmúlt évek pannonhalmi kiállítás-katalógusainak sorába illeszkedik arculatában és kialakításában (Szüts Miklós munkája), ám ez a kiadvány véleményem szerint többet is „tud". Szinte teljes egészében tartalmazza a tablók anyagát, rajzokkal, leírásokkal, valamint a már említett gyönyörű képekkel. Olyan dokumentum ez, mely kiváló építészeti kalauzként és építészeti albumként is működik. Sőt, véleményem szerint elmondható, hogy „architectural guide"-ként az első igazán igényes kiadás Magyarországon, még úgy is, hogy létrehozásánál ez legfeljebb csupán egy, és nem a legfőbb szempont lehetett. Bízom benne, hogy mint ilyen, nemsokára bizonyos könyvesboltokban is megjelenhet.

 

 

Letisztult közegéből, melyet a katalógus (a kiállítással összhangban) hordoz, talán Pazár Béla tanulmánya lóg ki egy kicsit. Egy történeti áttekintés után időben és térben eltávolodik Pannonhalma kortárs építészetétől. A francia felvilágosodástól kiindulva a funkcionális (gazdasági) épületekben megtalált, és a jelen felé közeledve tudatosan alakított és alakuló esztétikáról, és az ezekből létrejövő új mintákról beszél, mondván, hogy a pannonhalmi épületek gazdasági rendeltetésük és igényes építészeti kialakításuk okán az építészet újabb korszakaiban felfedezett funkcionális esztétika hiteles hordozói. Ezáltal önmagukkal, funkciójukkal és a hellyel is azonossá válnak. Ez, véleményem szerint azon túl, hogy egy izgalmas gondolatmenet, túl általánosan köthető ide, és legjobb esetben is csak a kiállításon szereplő munkák némelyikére igaz. A kápolnák, a bazilika, a labirintus, de talán még a látogatáshoz kötődő épületek esetében sem a funkció és az ehhez kapcsolódó esztétika szerepe a meghatározó, mintha ezek az épületek ezen már túlléptek volna. Katalógustanulmányként talán érdekesebb lett volna, ha a szerző nem távolodik el ennyire a helytől térben és időben, talán pont az itt-ről és a most-ról kellett volna, hogy az írás szóljon.

A Főapátságban megrendezett kiállításoknak sajátos dramaturgiai szerepük van a tárlatvezetésben. Utolsó állomásként a turisták tetszőleges időt szánhatnak megtekintésére. Ez egyrészt előny, hiszen nem csak elzárt, külön egységként élnek, hanem szervesen kapcsolódnak a látogatás rendjébe. Másfelől viszont kérdéseket is felvet. Számomra az installáció puritánsága elsőre meghökkentő volt. Az itt korábban megrendezett kiállításokkal ellentétben most nem találunk tárgyakat (ill. nem itt találjuk őket), hanem egy „elméleti" anyag várja a látogatót. Még ha nyitottan, és egy építészeti kiállításra felkészülve lépünk be a térbe, akkor is sok munkát és időt igényel az installáció jelenébe való belehelyezkedés és a kiállított tablókban való elmélyedés. Kérdés, hogy ez mennyire sikerülhet egy intenzív fizikai, szellemi (lelki) és korszakokon átívelő, erős élményekben gazdag tárlatvezetés után. A kiállítás lényegig való letisztultságával mintha lemondana arról a lehetőségről, hogy a turistacsoportok döntő hányadát kitevő laikus látogatót segítse az itt bemutatott, a legtöbb ember számára megdöbbentő és nem helyükön kezelt épületek megértésében. Felvethető a kérdés, hogy kinek és miért is készült ez a kiállítás, nem lett-e túl öncélú, nem borult-e fel az egyensúly szűkszavúan szép puritánsága és célja, a bemutatás funkcionális igénye között.

Az ellentmondás azonban feloldható, amennyiben kivételesen nem a tárlatvezetés részeként nézzük meg a kiállítást, hanem külön programpontként beiktatva az Apátság többi látni- és átélnivalója közé. A kiállítótér külön jeggyel, önállóan is látogatható, sőt, a bemutatott épületek legtöbbje is. (Részletes információk a katalógusban.) Az mindenestre elmondható, hogy talán egy nap nem is elég egy mindenre kiterjedő és az építészetben is elmerülő pannonhalmi látogatásra, ha az ember a kiállítás mellett (vagy éppen abból kiindulva, a katalógust használva kalauzként) végig szeretné nézni és élni a monostor látogatók számára nyújtott lehetőségeit.

A projektek közül a talán legjelentősebb, a Pawson-féle bazilika-felújítás heteken belül elkezdődik. Úgy tudom, hogy a felújítás alatt a templom a szokásos turistaútvonalon mindvégig látogatható lesz, így betekintést nyerhetünk a felújítás folyamatába. E sok éves előkészítő munka eredményeként létrejövő, minden bizonnyal nemzetközi mércével mérhető projektet fontos és érdemes megismerni, amire a kiállítás és a majdani tárlatvezetések vissza nem térő alkalmat nyújtanak. Talán bízhatunk abban is, hogy a tárlatvezetéseket szervező Tricollis Apátsági Tárlatvezető Iroda meghirdet olyan tematikus vezetéseket, melyek a többi kortárs épület bemutatását is szolgálják építészeknek és nem építészeknek egyaránt.

 

 

A kiállítások hagyományosan november 11-én, Szent Márton napján zárnak, így lesz ez most is. Ezután feltételezhető, hogy az installáció máshova is elutazik. Nem lesz ugyanaz. Ahogyan a bemutatott épületek csak Pannonhalma kontextusában és szellemében értelmezhetőek igazán, úgy a kiállítás, mint térspecifikus installáció is csak itt érvényesül a maga teljességében. Így tehát mindenképpen érdemes útra kelni, hogy a Pannonhalmi Főapátság folyamatos jelenének egy kicsit részesévé válhassunk.

Hartmann Gergely

---

Kurátor, installáció: Nagy Tamás
Koncepció: Varga Mátyás, Nagy Tamás
Film: Natasa Pavlovskaya, Nagy Dénes
Interjúk: Somogyi Krisztina, Nagy Tamás
Katalógus: Szüts Miklós
infó: www.bences.hu,  Tricollis Apátsági Tárlatvezető iroda (tel.: 06 96 570 191)
Megtekinthető: 2011.03.22. - 2011.11.11. (Szent Benedektől Szent Márton napjáig)

Kapcsolódó oldalak:

Pannonhalmi Apátsági Borászat

A Pannonhalmi Bazilika belső helyreállítása

Ez nem múzeum, hanem élőhely — Pannonhalma új turisztikai beruházást tervez

Pannonhalma Főapátság — a látogatók minőségi fogadása - pályázat eredménye

A Pannonhalmi Főapátság új Látogatói Központja a Kosaras dombon

Hely és viszony 

Múltban gyökerező, jövőbe tekintő épület

Szent csend – zarándokház és erdei kápolna, Pannonhalma

Kápolna a Cseider-völgyben - video