10+1 – Váncza László

"Az egyszerűséget és a tartósságot keresem az építészetben." Az Építészfórum 10+1 sorozatában a hazai építészeti szféra legelismertebb és legizgalmasabb szereplőit kérdezzük ki. Ezen a héten Váncza Lászlóval, a Váncza Művek alapítójával és vezető tervezőjével készítettünk interjút. 

Váncza László a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Építészmérnöki Karán végzett, tanulmányait a Mesteriskola XI. ciklusában folytatta. Szakmai tapasztalatára a Vadász és Társai Építőművészeti Stúdióban tett szert Vadász György Kossuth-díjas mester tanítványaként. 1996-ban Miltenberger Miltényi Miklós építésszel megalapította a Váncza-Miltenberger Műveket, majd 2003-ban a Váncza Művek Építészeti Műtermet, ahol a mai napig dolgozik vezető tervezőként tanítványai körében. Legfontosabb megvalósult munkáik között olyan épületek szerepelnek, mint a Muhi-csata emlékhelye, az A38 Kulturális Állóhajó, a Kopaszi-gát hajóállomása és a vízirendőrség fejépülete, a Balogh Tihamér utcai társasház a Gellérthegyen, a Szegedi Dóm felújítása, a Szegedi Szabadtéri Játékok infrastruktúrájának fejlesztése, a szegedi Tóth Péter-ház felújítása, konzervatórium és közösségi házzá történő átalakítása, a budaörsi családi ház, a révfülöpi és a mindszentkállai nyaraló, illetve a derekegyházi új római katolikus templom. Szakmai tevékenységét 2009-ben Ybl-díjjal ismerték el. 

Ha az építészetet három szóban kellene bemutatni, mi lenne az a három szó?

Geometriai rend, anyagszerűség, beágyazottság.

Mi számodra a legkülönlegesebb, legfontosabb épület vagy hely? 

A római Pantheon. A tökéletes tér megtestesülése. A szerkesztettség, a következetesen kidolgozott geometriai arányok érvényesítésének mintaképe. Mérnöki szemmel meghökkentő az a technikai bravúr, amivel az ókor embere ezt a 43,3 méter átmérőjű félgömb alakú kupolával fedett teret megvalósította, és az a technikai tökély, melynek köszönhetően ez a csodálatos építmény – csaknem kétezer év elteltével, – még ma is áll.

Hogyan vélekedsz a régi és az új viszonyáról?

Kötelességemnek érzem a folytonosság megőrzését, de tudni kell, ezt nagyon nehéz ma valóra váltani. A közeg, amiben dolgozunk, mozgásterünket nagyban korlátozza. A mennyiségi szemlélet uralma és az a technokrata báj, ami az általános látásmódot áthatja, megnehezíti az elmúlt korok kifinomult építészetéhez való természetes kapcsolat megteremtésének lehetőségét. Az ország településeinek összképe sajnos ezt igazolja. A változtatáshoz rengeteg munkára, türelemre és meggyőző erőre van szükség. 

Melyik munkádra vagy a legbüszkébb? 

A szegedi Dömötör-torony restaurálására. A középkori torony előélete önálló építészettörténeti ismertetést érdemelne, de ennek leírása szétfeszítené kereteinket. A Szegedi Dóm restaurálásával, turisztikai vonzerővé fejlesztésével 2012-ben kezdtünk el foglalkozni (a beruházás első ütemét Csillag Katalin és Gunther Zsolt kollégáimmal közösen terveztük, majd a további ütemeket a Váncza Művek tervei alapján valósítottuk meg). 

A munka megkezdésekor a Dömötör-torony a Szegedi Szabadtéri Játékok színpadtechnikai tartozékaként, mint világítótorony funkcionált. Kábelnyomvonalak véseteivel roncsolt téglahomlokzata elszomorító látványt nyújtott. A torony Dóm térről nyíló földszinti helyiségében a ’30-as években baptisztériumot alakítottak ki (építész: Rerrich Béla, freskók: Aba-Novák Vilmos, keresztelőkút: Weichinger Károly, kovácsoltvas kapu: Bille János). A térkompozíciót 1932-ben a Keresztény Művészeti Biennále, Pablo Picasso által vezetett művészeti zsűrije aranyéremmel jutalmazta. A baptisztérium belső teréből a ’90-es években eltűnt Weichinger Károly keresztelőkútja, az Aba-Novák freskók jelentős része hiányzott, padozata helyén talajvízzel telt, mély árok tátongott. Ebből a reménytelen állapotból kiindulva végül sikerült rekonstruálni a keresztelőkápolnát. A Weichinger-kutat regényes úton megtaláltuk, a gyönyörű freskókat és az épületet restauráltuk, a torony emeleti szintjeit megnyitottuk. Külön öröm számomra, hogy az építészeti tervek elkészítésében unokaöcsém, Váncza Márk volt a társam.

Mit jelent számodra a siker? Mitől érzed magad sikeresnek? 

Nagyszerű iskolám volt, a Budapesti Műszaki Egyetem Építész Karán végeztem. Leírhatatlanul sokat köszönhetek mestereimnek, Jánossy György, Török Ferenc és Vadász György építészeknek. Az építészet csapatmunka, a tervezési és építési folyamat szereplőinek együttműködése az alapfeltétele egy minőségi épület létrejöttének. Számomra ez az összefogás a siker.

Milyen aktualitás, kérdéskör vagy téma foglalkoztat jelenleg az építészetben? 

Az egyszerűséget és a tartósságot keresem az építészetben. A tartósságot nem csupán fizikai értelemben gondolom lényegesnek, hanem funkcionális és esztétikai szempontból is. Rengeteg energia összpontosul egy épület megvalósításában, fontosnak tartom, hogy hosszú évtizedekig jól szolgáljanak.

Milyen terveid és céljaid vannak a jövőre nézve?

Tervezni és építeni szeretnék továbbra is, míg erőm és lelkesedésem kitart. Jelenleg a szegedi konzervatórium épületén dolgozunk, ami egy nagyon összetett feladat. Szeged egyik legszebb palotaépületének műemléki rekonstrukciója, fejlesztése révén fogjuk létrehozni új székhelyét e nagymúltú iskolának. A Szegedi Dóm felújítási, restaurálási munkálatait – több mint tíz éves megbízatás lezárásaként – reményeim szerint idén fejezzük be. A terveink alapján megvalósuló 50 szobás szállodának múlt héten volt a bokrétaünnepe. Szeretném, ha a Hévízen épülő ortodox templomunk is jövőre elkészülne. A nagyobb beruházások mellet mindig foglalkozunk budapesti villaépületek és Balaton-felvidéki fejlesztések megvalósításával is.

Mit üzennél a megbízóknak?

A megbízóknak jól átgondolt, hosszú távon működő fejlesztési programok megfogalmazását javaslom, ezekből születhetnek valós építészeti értékek. 

Egy könyv, zene, amit mindenkinek ajánlanál? 

Könyvek közül Irvin D. Yalom A Spinoza-probléma című regényét ajánlom, a zeneirodalomból Johann Sebastian Bach Goldberg-variációk kompozícióját.

Külföldi építészek, építészirodák közül kivel dolgoznál szívesen? 

Irodám, a Váncza Művek 2007-2008-ban működött együtt Zaha Hadid építésszel a budapesti Szervita térre tervezett fejlesztés magyarországi partnerirodájaként. Ebben a munkában Szécsi Zoltán építész barátom (ESP’63-67 Építésziroda) volt a társam. A megkezdett tervezés a 2008-as gazdasági világválság miatt félbeszakadt. A több mint egy évig tartó munkakapcsolat alatt alkalmunk volt megismerni egy világsztár építész irodájának működését. Akkor még jóval fiatalabb fejjel, lelkesen vettünk részt a ránk eső tervezői feladatok elvégzésében. Ma már azt gondolom, bizonytalan kimenetelű, ha csak a „szinkronstúdióban" ülhet az ember, és az alapvető folyamatokra nincs hatása. 

Kivel készítenél interjút a sorozat keretében?

Fábián Gáborral.

Szerk.: Sütöri Laura