A Bánáti + Hartvig Építész Iroda a Sofitel szálloda megújulásáról
"Az épületet nem bontják le. A szerkezete néhány belső változás kivételével teljes egészében megmarad. A felújítás során változatlan marad az épület fő tömege, a mellékszárnyakhoz való viszonya, a térszerkezete, beleértve az átrium és a közlekedőrendszer egészét, és legfőképpen megmarad a homlokzati geometria, a szerkesztésmódja, a zárterkélyek rendszere." Az épület magyar felelős tervezőirodája hamarosan részletes tervbemutatókat is publikálni fog szakmai fórumokon, addig pedig a koncepció lényegre törő ismertetését, az átalakítás legfőbb kérdéseinek tisztázását olvashatják tőlük az Építészfórumon.
A bontás kezdete óta kiemelt figyelem összpontosul a szakma részéről a Sofitel szálloda megújulására. Köszönjük a figyelmet és a szakmai alapú, tárgyilagos véleményeket. A megszólalásokból úgy tűnik, több félreértés is gátolja a pontos véleményalkotást, aminek oka elsősorban az, hogy eddig nem jelenhetett meg teljes értékű szakmai ismertetés a tervekről. Ez hamarosan megtörténik a szakmai fórumokon, azonban addig is érdemes összefoglalni az átalakítás lényegét.
A szálloda 1982-ben épült Zalaváry Lajos nagyszerű tervei alapján, szigorú, geometrikus szerkesztéssel, a tömbhöz és a tágabb környezethez való viszonyok megértésével és érzékeny reakciójával.
Zalaváry a megépülése után így nyilatkozott az épület környezetéhez való viszonyáról:
“A kopottas környezetben, az elhanyagolt park mellett az épület pedáns tisztaságával rikító hatást kelt. Úgy érzem és gondolom, hogy vagy a szálloda homlokzatainak várható elhasználódását kell megvárnunk, vagy a tér már álló épületeinek renoválását kell elvégezni a megnyugtató városkép kialakulásáért."
Mostanra mindkettő megtörtént, ezért a kép az inverzére fordult: a megújult városképben a kopottas épület megújulása funkcionálisan és városképileg is szükségszerűvé vált. Kisebb felújításoktól eltekintve az eredeti épületgépészeti, elektromos, tűzvédelmi és energetikai rendszer működött a bezárásáig, a műszaki felújítás is halaszthatatlan. Ennek jelentős eleme a műszakilag teljesen elavult homlokzati rendszer is.
A megújulás lényegi elemei
- A főbejárat átkerül a Dorottya utcába, így a Széchenyi tér felé egy terasz formájában élénk közösségi tér nyílhat.
- A külső héj (homlokzatok és tető) cserére kerül, megtartva az eredeti kontúrokat.
- Az eddigi tetőterasz beépül, a mai szálloda szolgáltatásokban ilyen lokációban elengedhetetlen panoráma bár kap helyet-
- Teljes belsőépítészeti megújulás a közösségi terekben és a szobákban.
Az épületet nem bontják le. A szerkezete néhány belső változás kivételével teljes egészében megmarad. A felújítás során változatlan marad az épület fő tömege, a mellékszárnyakhoz való viszonya, a térszerkezete, beleértve az átrium és a közlekedőrendszer egészét, és legfőképpen megmarad a homlokzati geometria, a szerkesztésmódja, a zárterkélyek rendszere.
Az új homlokzat üvegfelületén Victor Vasarely op-art művészete által inspirált, kerámia-szitázott mintarendszer lesz látható, mely a tér különböző pontjairól nézve, a zárterkélyek változó képét követve más és más arcát mutatja.
A tömeg egyedül a legfelső szintre tervezett panorámabár transzparens üvegtömegével bővül. Ez a Zalaváry-féle főhomlokzat lényegét nem sérti, sőt, létrehozza a lábazat-főtömeg-tetőzet klasszikus rendszerét, amely az eklektikus környezet jellemzője.
Nem mellékesen eltakarja a tetőn lévő gépészeti berendezéseket és a tetősík fölé magasodó liftgépházat. Az épület ilyen módon történő kiegészítésével ismereteink szerint később Zalaváry maga is foglalkozott.
A felújítás körül kibontakozott szakmai párbeszédet messzemenőkig támogatjuk, nyitottak vagyunk mindenki véleményére, a diskurzus során azonban szeretnénk elkerülni a pusztán érzelmi alapú, vagy a tárgytól, témától eltérő irányokat.
Bánáti Béla
Szerk.: Pleskovics Viola
19:22
Zalaváry felülmúlhatatlan mesterműve a korai posztmodern egyik legkiemelkedőbb alkotása. Budapest igazi ékköve és egyik személyes kedvencem is volt. Összeszorult szívvel értesültem először az átalakításáról, de mégis meggyőzőnek találom az új terveket. Nem méltatlan rombolás történik, hanem egy nagyon körültekintő, rendkívüli érzékkel megvalósuló bővítés. Lássuk be, a kor igényei (úgymint a szociális viszonyok, a belváros minősége) sokat változtak, mostanra már komoly hiányossággá vált, hogy az épület nem rendelkezik a felső szinten, panorámás közösségi térrel egy ilyen kivételes adottságú helyen! A „nyugati” luxus-enklávék koncepciója immáron túlhaladottá vált. Több kapcsolódási pontra van szükség egy mai luxushotel esetében a városi környezettel. Az új bővítés ennek nagyszerűen eleget tesz majd. Új életet visz a Széchenyi térre. A budavári Hilton esetében ezt a hiányosságot könnyen lehetett orvosolni egy decens átalakítással, mely alig változtatott a zseniális épület külső megjelenésén. Ilyen jellegű megoldás a Sofitel esetében viszont nem lenne előnyös tekintettel az épület sajátosan letisztult, szigorúbb geometriai formavilágára. Az új terv megőrzi a ház eredeti formavilágát, főbb arányait (a függőleges zárt erkélysorokkal együtt). A könnyed, transzparens, felső bővítés jól illeszkedik a szomszédos Intercontinental magasabb és hosszabb tömbjéhez, szorosabbá téve a két épület harmonikus egységét. Mindaz a kifinomult, optimizmust sugárzó elegancia, a világos és sötét felületek sajátos játéka, melyet az eredeti zseniális műben annyira szerettünk tovább él majd. Szubtilisan sikerült az eredeti épület szellemiségét a jelen kor autentikus, metamodern, kontextualizáló felfogásával újrafogalmazva továbbvinni. Nagyon örülök neki!
12:33
A régi homlokzat sem volt szép, kilógott a a tér eklektikus látványából, de ez az új üvegkaszni, a kerek műanyag/üveg elemekkel, a magasabb párkánymagassággal, egyszerűen ocsmány. Nem tudom ki engedélyezi ezeket a városképet romboló épületeket? Elképesztő!