A nimfák védelmében – Étterembővítés Szabadkán

Határon túli összeállításunk keretében eredendően nem akartunk konkrét építészeti alkotásokat bemutatni, inkább összefoglalók, áttekintések írására kértük szerzőinket. Pesti Attila vajdasági építész mégis úgy gondolta, egy aktuális munkájával tudná a legérthetőbben érzékeltetni a vidék kulturális és történelmi sokszínűségét. A szabadkai étterembővítést a tervező szövegével mutatjuk be.

A Szabadka belvárosában található Radics fivérek utca nagy forgalma és tekintélyes léptéke ellenére is meghitt hangulatot áraszt öreg házainak és fáinak köszönhetően, amelyek immár száz éve eresztik gyökereiket a homokba.¹ Itt nyitotta meg kapuit 1987-ben a város egyik első pizzériájaként az a vendéglátóhely, amely időközben étteremmé nőtte ki magát, nemrég pedig egy belvárosi cukrászdával is bővítette szolgáltatásait.

2016-ban bízott meg azzal a tulajdonos, hogy tervezzek egy különleges vendégteret, amely méltó arra, hogy a harmincadik évforduló alkalmából legyen felavatva.

Megismerkedésünkkor elmondta, hogy ő nem Szabadka szülötte, sőt: alig járt a városban letelepedése előtt. Délről származik², vendéglátós családból, s távoli rokona a híres René Redzepinek.³ Azt is mesélte, hogy kezdetben, amikor látta, választott városában mennyire zárkózottak, bizalmatlanok az emberek, kávéházba, étterembe alig járnak, kicsit megbánta, hogy itt nyitotta pizzériáját. Bárcsak nyitotta volna inkább Újvidéken vagy Belgrádban, ahol a derűs déli mentalitás kedvez a vendéglátósok forgalmának! De kihívásnak vette a helyzetet, maradt Szabadkán és nem bánta meg.

S valóban: Szabadka két kulturális-tektonikus lemez, Közép-Európa és a Balkán  törésvonalán fekszik. A külső szemlélőnek nem mindig érthető ez a hibrid kultúra, amely különös univerzummá teszi a várost.

A megbízó a bővítéssel olyan helyet kívánt létrehozni, amely kiragadja a vendéget a megszokott világából. A meglévő éttermi részek andalító, otthonos menedéket adnak, oltalmat a zaklatott világtól.  Azt kérte, hogy az új rész ne csak egyszerű kiterjesztése legyen a meglévő részeknek, hanem inkább kiegészítése, ellentéte. Hasson felszabadítóan, legyen emelkedett, vegye ostrom alá a vendég minden érzékszervét!

A tervezés során a megbízó szívesen beszélt nekem utazásairól, a küzdelemről a vendégek kegyeiért, a vendéglátó szakma szépségeiről és árnyoldalairól. Én pedig beavattam őt a művészettörténet és az építészet dicsőséges fejezeteibe.

Gondolataink frigyéből 2018-ban elkészült a bővítés, minek során beépítettük a használaton kívüli konyhaépületet, az egykori szárazkapu területét, továbbá az udvar egy részét is. Ily módon az étterem vendéglátóterét több mint 250 négyzetméterrel növeltük. Az épület tömege változatlan maradt, de az anakronisztikus főhomlokzat nem szokványos megnyitása sejteti, hogy mögötte különleges belső rejtezik.

Az utcafronttól behúzott üvegkupola, mint egy felnagyított, berakásos kámea, napközben sötéten csillog, este pedig ragyogva fedi fel a belső teret. Különleges élmény benne ülni, a két világ határán: kint a modern élet agresszivitása, benn a szelíd mesevilág…

A vendég visszafogott, de kellően ünnepélyes főbejáraton át mozgalmas fogadótérbe lép be, amelyet az anyagok, formák és stílusok buja társítása jellemez. Itt áll a spirális köpenyű fogadópult, a hosztesz bázisa.

Továbbhaladva a fő vendégtérbe a látvány szürreális képeskönyvvé válik. Bárhova néz a szemlélő, vizuális meglepetések, kreatív részletek fogadják. Sok össze nem illő részlet, szelíd aberrációk együttese teremt érzéki légkört.

Az egykori épület födémjét eltávolítottuk, a hagyományos fa fedélszékeket pedig fém rácsos tartókkal váltottuk ki. Az így létrejött tér-alakzat sokakat szentélyre, kis templomra emlékeztetett az építkezés során. Ebből született az étterem szlogenje: „Gastro Temple" (további értelmezés az egyénre bízva).

A tágas tér összefolyik a régi éttermi résszel, a nagyméretű üvegajtóknak köszönhetően pedig összenyitható a szintén régi medencés udvarral.

Az üvegtetős átrium a nimfákkal a bővítés talán legkarakteresebb része. A kilenc méter hosszú chesterfield kanapé fölött sorakozó nimfák (más értelmezés szerint az egykori Pannon tenger sellői, kegyelmes múzsák), évszázados homlokzati díszek felnagyításai. Helyi művész mintázta meg őket, az öntést és a sokszorosítást pedig egy neves ósziváci mester végezte.

Az egész projektre jellemző a kézműves kivitelezési mód, az emberi kéz által érintett részletek. Bár számos messziről hozott anyagot építettünk be (pakisztáni márvány asztallapok, a padlók marrakeshi cementlapjai, corten- és amerikai dió falburkolat, muránói és isztambuli üveg lámpaburák stb.), de a kivitelezést helyi mesterek és művészek végezték.

A projekt beváltotta a hozzá fűzött reményeket: 2018-as megnyitása óta sok kritikát és sok dicséretet kap, de keveseket hagy közömbösen. 2020-ban a Belgrade Fashion Week is egyik helyszínéül választotta, de sajnos a járvány miatt meghiúsult az együttműködés.

Pesti Attila

A cikk fotóit Jovana Reljity (Jovana Reljić), Jovana Zarubica (Jovana Zarubica) és Vajda Olivér készítették, és Pesti Attila bocsátotta rendelkezésünkre.

Az Építészfórum határon túli magyar építészettel kapcsolatos összeállítása a Magyar Művészeti Akadémia támogatásával jött létre. Az összeállítást Kovács Dániel szerkesztette.

Jegyzetek:

1. 2017-ben egy tanulmány jelent meg az utca kulturális és történelmi jelentőségéről, ami elérhető az interneten is:  https://www.heritage-su.org.rs/wp-content/uploads/2018/03/Katalog-Ulica-Brace-Radic-SRB-HU-Finall-.pdf

2. Lásd: Before The Rain,  https://en.wikipedia.org/wiki/Before_the_Rain_(1994_film)

3. René Redzepi a két Michelin-csillagos koppenhágai Noma étterem tulajdonos-séfje, ld.: https://hu.wikipedia.org/wiki/Ren%C3%A9_Redzepi