Építészfórum 202020 – Húsz építészinterjú, amit szeretünk

Az idén húszéves Építészfórum archívuma elképesztő anyagokat rejt. Húsz interjút válogattunk össze a lap múltjából, amit az elkészültük után 19 vagy épp két évvel is érdemes elolvasni. Építészek: ma is szakmagyakorlók, pályaelhagyók, hazaiak és külföldiek, és néhány olyan, akitől azóta elbúcsúztunk. 

„Ha nem is teljes mértékben, de igyekszem mindenhol az adott területre jellemző anyagokat és kultúrát felhasználni a munkámban. De ezt az adott anyagot mindig ötvözöm egy másikkal, új tartalommal töltöm fel, amely a látogatókat lenyűgözheti, amivel érzelmeket válthatok ki. Igyekszem újként megközelíteni az anyagokat, hátha találok benne valami olyan új lehetőséget, ami eddig még nem volt."
Jada Tosio, 2017 (Bán Dávid interjúja)

„A családban ketten kaptak Ybl-díjat előttem, ez magasra tette a mércét. Saját magamnak volt fontos, hogy én is teljesítettem ezt a penzumot. Nagyszerű, hogy a magam módján folytatni tudtam, amit ő elkezdett. Büszke vagyok rá, de nem kérkedek vele. Sokan kérdezték, ha létrehoztatok egy díjat, az miért nem lett Winkler Oszkár-díj? Ez elvi kérdés volt, nem lett volna elegáns."
Winkler Barnabás, 2016 (Turbuly Éva interjúja)

„Az irodánkra – bizonyos értelemben – mindig is jellemző volt, és nagyon kedveljük a kézművességet. Családias jellegű iroda vagyunk és szeretünk kísérletezni. És szeretjük a »valóságos dolgokat«, az olyan embereket, akiknek kiemelkedő mesterségbeli tudásuk van valamely kézműves szakmában és akiket még Olaszország, Spanyolország és Európa számos pontján meg lehet találni: ácsokat, kovácsokat, vagy építőmestereket." 
Benedetta Tagliabue, 2015 (Pásztor Erika Katalina interjúja)

„Mondok egy példát. Van egy Sir Norman Foster nevű angol, világhíres és nagyon jó építész, aki nagyon jó épületeket csinált, de pl. Londonban tervezett egy városi irodaházat nem messze a Towertől, amelyik úgy néz ki, mint egy nagy szivar. Nagyon érdekes, csak éppen az égvilágon semmi értelme nincs, miért kell egy irodaháznak olyannak lennie, mint egy nagy szivarnak?"
Virág Csaba, 2015 (Zsille Ákos interjúja)

„A fiataloknak mondom, tanulságképpen. Van egy szándék – ami egy ötlet –, és van a terv – ami elvileg az utasítás –, és aztán van a végrehajtás. Ez a megvalósító, végrehajtó erő, ez szokott a tervezés végére elveszni. Tehát amikor jönnek a különböző kívánságok, akadályok és megoldandó ügyek, akkor őrizni kell az eredeti gondolatot vagy szándékot. És ezt nehéz, mert mindenkinek van közben érdeke, véleménye, másik szándéka. Úgyhogy ezért minden építkezés egy tanulságos folyamat. De ha ebben társakra talál az ember, vagy inkább támogatókra, akkor könnyű dolga van."
Csavarga Rózsa, 2012 (Pók Enikő interjúja)

„Úgy gondolom, a színek olyan dolgok, amiket nem lehet csak úgy mellékesen kezelni. Az építészet része, sőt mi több, a leghangsúlyosabb építőeleme. A színek elősegítik az építészeti koncepció érvényesülését."
Ricardo Bak Gordon, 2012 (Gunther Zsolt interjúja)

„Olaszországban Reggio Emiliában is részt vettem pedagógiai kurzusokon, de ami igazán alakította ezt, az itthoni építészképzésem volt Juhanni Pallasmaa szárnyai alatt. Őt legtöbben írásairól ismerik, nekem vezető tanárom volt az egyetem első három évében. Amit tőle tanultam, nagyban meghatározta és meghatározza az itteni iskola működését. Ő a Bauhaus-t tartotta szem előtt. A harmadik évünk után közölte velünk, hogy mi igazából egy kísérleti évfolyam voltunk, valami teljesen mást akart kipróbálni velünk – például soha nem tanultunk semmilyen rajzolási technikát, semmilyen számítógépes programot, igazából semmit az »igazi« építészetről. Inkább mindig furcsaságokkal foglalkoztunk."
Pihla Meskanen, 2011 (Cseh András interjúja)

„Manapság minden csak beszéd. Mies van der Rohe és Le Corbusier is abból a tradícióból indult, amelyben az építészek még tudták, hogy a dolgokat hogyan kell megcsinálni, s hogyan kell jól csinálni őket. Az egyetemeket arra kellene ösztönözni, hogy ácsokat, asztalosokat, bőrösöket képezzenek. Ma az összes építész filozófus vagy művész akar lenni."
Peter Zumthor, 2011 (Michael Kimmelman interjúja, Kollmann Máté fordításában)

„Úgy látom, hogy a kortárs építészet kevésbé érdeklődik a hely iránt, és néha a távolból, telefonon – mint az Milánóban most történt – tervezi az új épületeket. Véleményem szerint ezzel elveszíti a lényeget, azaz a képességet a hely megváltoztatására úgy, hogy közben átérzi annak szándékát. A helyeknek életük és külön kívánságaik vannak, amelyeket az építészeknek meg kell érteniük, mert a hely a társadalom szimbóluma; a helyeket emberek építették, ezért ha az építész megérti a helyet, megérti az emberiséget is."
Paolo Porthogesi, 2011 (Szigyártó Gábor interjúja)

„…elmélyültebb műveltséget várnék el az építészektől. Tehát, ha a Kálvin téren építek házat, egy olyan nagy épületegyüttest, ami meghatározza a tér hangulatát, akkor illenék megnézni, hogy a tér hogyan nézett ki, milyen volt az alaphangulata, milyen volt az elegancia szintje. Kiderülne, hogy a Danubius kúttal, az eklektikus és klasszicista épületekkel, valamint a Nemzeti Múzeummal együtt egy homogén világot hoztak létre, amelyben egy bizonyos szellemiség és egy bizonyos elegancia uralkodott. Ha valaki vasból és üvegből egy műanyag, modulálatlan épületet ide tesz, az azt jelenti, hogy negligálja a Nemzeti Múzeumot, a mellette lévő késő szecessziós épületet, a templomot stb. Ezt a negligációt én nem vagyok képes elfogadni." 
Makovecz Imre, 2010 (Petőcz Éva interjúja)

„2008-ban a Kopaszi gát Budapesti Építészeti Nívódíjban részesült, az ’egyéb, környezet-, és arculatformáló innovatív alkotás’ kategóriában, melyről utólag szereztünk tudomást, és ahol sem cégszerűen, sem személyesen nem voltunk még csak megemlítve sem. Nem elemezném a helyzet önmagáért beszélő tragikomikumát, de a mostani Pro Architectura-díj különösen élesen világít rá a helyzet fonákságára, és – megvallom – számunkra kicsit elégtétel is."
Steffler István és Szloszjár György, 2009 (Bardóczi Sándor interjúja)

„…amikor az energiatakarékosságról beszélünk például, akkor mondhatjuk, hogy Európában sokkal korábban jelentkeztek ezek a problémák és az ezekre adott válaszok, mint Japánban. De amikor ők erre ráállnak, akkor sokkal természetesebben tudják csinálni, mert valahol a gondolkodásukban, a filozófiájukban benne van. A japánok mélysége és összetett kultúrája miatt mindig lehet olyat találni, ami visszacsorog. Nagyon emberközpontúnak érzem a japán kultúrát. Az alapvető emberi értékekre ők sokkal jobban odafigyelnek."
Pálffy György, 2008 (Biczó Gabriella interjúja)

„Vigasztaló az, hogy az építészet egy. Hiába van ez az építészeti zavar, és a hallgatók sokfélesége, valahogy van egy ősállapot, amire mindent vissza lehet vezetni. És ha az ember visszavezeti – persze nem annyira didaktikusan, mint ahogy az elsőre hangzik – és onnan indul el, akkor minden út hasonlít egymáshoz. Akkor könnyűvé válik a dolog, és az építész – mint egy színész egy darabból – szemrebbenés nélkül átlép egy másikba, és el tudja játszani a hivatalnokot is meg az utcalányt is."
Janáky István, 2008 (Vargha Mihály interjúja)

„...a zsidónegyed védelméért kiállóknak azzal is tisztában kell lenniük, hogy az a kulturális hagyomány, amit szeretnének megmenteni, feléleszteni, a valamikori negyven-ötven imaház és a száznál is több vallásos, ifjúsági és kulturális egyesület, intézmény már nincs, kiirtották, eltűnt. A régi társadalmi szövetet, a régi szellemet ugyanúgy nem lehet visszaállítani, ahogyan az eredeti lakosságot sem lehet már visszatelepíteni. De az sem igaz, hogy minden eltűnt."
Batár Attila, 2008 (Cserba Júlia interjúja)

„Ez az egész swiss-box, amiről Svájc elhíresült, ez a nagyon szigorú kockaépítészet, a minimalista hozzáállás a dolgokhoz – elég távol van tőlem. A Herzog & de Meuron iroda most megcsinálta ezt a müncheni stadiont, aminek érdekes szerkezete van, erre beburkolták paplannal. Hát, borzasztó."
Zalotay Elemér, 2006 (Szemerey Samu interjúja)

„…elkezdtem tervezni a dunaújvárosi garzonházat, ahol megint szerencsém volt, mert Weiner Tiborral nagyon jóba lettem. Átalakítandó munkásszálló lett volna, de megállapodtunk, hogy ne az legyen, hanem garzonház. Weiner barátságával létrejött egy egyszerűsített Alvar Aalto ház, amiért Ybl-díjat kaptam, elég hamar."
Finta József, 2005 (Somlyódy Nóra és Vargha Mihály interjúja)

„Számomra az egyik legfontosabb oka szeptember 11-ének éppen az volt, hogy az építészet túlságosan látványos, túlságosan kihívó lett; egyre magasabbra tört, egyre csak gyönyörűbbé és gyönyörűbbé akart válni, és ugyanakkor egyre jobban jelképezte a tőke korrumpáló hatalmát is a világban. Számomra tehát a Twin Towers összeomlása volt a látványosság korának legutolsó nagyszabású aktusa, ennél már nem lehetett messzebb menni."
Peter Eisenman, 2005 (Szentpéteri Márton interjúja)

„Természetesen érdekel a pénz, de mivel egyébként jó életem van, nincs igazán többre szükségem. Ez az életforma megengedi számomra, hogy szép helyekre utazzak, jó munkám legyen és mindaddig, amíg fizikailag bírom ezt csinálni - mert elég fárasztó - nekem ez elég. Nincs profitmaximalizációra szükségem."
Erick van Egeraat, 2002 (Pásztor Erika Katalina interjúja)

„...elgondolkodtatott, amit Paul Hans Peters, a Baumeister főszerkesztője soproni előadásán mondott. Így beszélt az építészet hibájáról: 4 millió építész van a világon, 400 ezer tudja is a szakmát, 40 ezer neve fut is, 4 ezer tényleg jó, s ebből mindössze 40 művész. A hiba pedig az, hogy mind a 4 millió azt hiszi, hogy olyan jó, mint az a 40. Háttér nélkül külföldön az embernek pedig még az az öröme sincs meg, hogy otthon van. Úgy éreztem, hogy Magyarországon még mindig benne lehetek a 40-ben."
Jurcsik Károly, 2001 (Csordás Izabella interjúja)

„Az első nagyobb megbízásommal, egy piliscsabai kerekesszékes otthonház tervezésével 2000-ben nemzetközi építészeti díjat nyertem. A pályázat kiírói a közép-európai országok egyik fontos problémájára keresték a választ: hogy hogyan tartható fenn az építészeti hagyomány folytonossága, hogyan teremthető összhang a kortárs építészet és a hagyományos vidéki vagy kisvárosi környezet között. Mivel építészeti hitvallásom másik alapelve, hogy házaim mindkét követelményrendszernek megfeleljenek, nagyon érdekes volt számomra ez a felhívás. Az pedig külön örömöt jelentett, hogy a benevezett épületek közül, a társadalmi szempontból is fontos pályamű lett győztes. Ebben a lakóépület-együttesben most tizenhat értelmileg ép, de fizikailag sérült fiatal él."
Kisbán Mária, 2001 (Kurucz Zsuzsanna interjúja)