Gyergyócsomafalvi tájház – egy öreg ház új élete

Gyergyócsomafalva Székelyföldön, a mai Hargita megyében található, pár ezres lakosságú település. Köllő Miklós és munkatársai (Larix Stúdió) a település általános rendezési tervének készítésekor lettek figyelmesek egy különleges, a 20. század elejéről megmaradt parasztházra. Közbenjárásukkal az épület tájházként újult meg. 

Az épület egy, a XX. század elején Csomafalván nagyszámban megépült parasztház (mai szemmel akár „típusház") egyetlen megmaradt példánya, így ritkasága adja többletértékét. Utolsó tulajdonosa egy biciklijavítással foglalkozó agglegény volt. A település általános rendezési tervének készítésekor felhívtuk az Önkormányzat figyelmét az építészeti értéken túli, a hasonmás társainak településképből való kikopásából adódó tanúértékére – így egy eltartási szerződésnek köszönhetően –, amely a biciklijavító és az Önkormányzat közt jött létre, a telek és az épület az utóbbi tulajdonába került.

A telekre egy szociális otthont/idősek számára melegedőt építtetett a ház fontosságát megértő Önkormányzat, mindvégig megtartva a telken az öreg parasztházat. Így gyakorlatilag emlékeik révén ide hazajönnek az öregek, ha nem is a szüleik/nagyszüleik portájára, hanem egy ahhoz hasonló, annak az emlékeit megjelenítő helyre.

A szociális otthon „árnyékában" az épület pár évig lakaltlan volt, állaga jelentősen romlott, de a helyi fiatalokból álló tánccsoport tagjainak egy sikeres kalákájával sikerült rendbe tenni a tetőszerkezetet, Köllő Miklós műemlékes szakmérnök irányításával, így sikerült időt nyerni a felújításhoz.

A javasolt tájház egyik szobája – a Gyergyószentmiklósi Tarisznyás Márton Múzeum néprajzosainak segítségével bemutat egy hagyományos csomafalvi házbelsőt/életteret, részben a házzal megörökölt, részben más csomafalvi restaurált bútorokkal.

A másik szoba összejövetelekre, műhelytevékenységekre alkalmas, ugyanakkor különböző helytörténeti gyűjteményt mutat be. A két helyiséget a közöttük lévő fal nagyméretű megnyitásával és egy kétszárnyú, kortárs üvegajtó beiktatásával nagyobb létszámú tevékenység esetén egybe lehet nyitni, kisebb rendezvényekkor az üvegajtón túli „tiszta szoba" jelenléte biztosít egy hangulatot, keretet a tevékenységhez. A klubtevékenységre alkalmas szobában a padláson megtalált csempe újbóli legyártásával készült,  a székely ház tipikus történeti fűtésére, a cserepesre utaló kandalló biztosítja a fűtést.

A kivitelezés során az épület alapja cserélődött, az épületet belülről szigeteltük, illetve a padlástér fele a deszkamennyezet fölött kapott kompenzáló szigetelést. Ugyanakkor inventerek biztosítják a friss levegőt/hővisszanyerést. Külön örömünkre szolgál, hogy a házat nyáron beárnyékoló öreg fát is sikerült megmenteni. Ő is egy tanú, a maga módján, hisz egykoron a hideg miatt a gyümölcsösöket nélkülöző Gyergyói-medence fagyvédett helyein minden ház előtt ott volt egy-egy gyümölcsfa, mindenkinél más, a korán, árpával érő körtéktől/nyári vajalmáktól kezdődően a pincékben tavasz közepéig tárolható húsvéti rozmaringig. Így mindig volt friss gyümölcs, a szomszédok közötti cserebere révén.

Az épület felavatásakor felelevenítődött a bútorvivés hagyománya, így előkerült egy pernafólium is, amely tulajdonképpen a hozomány pontos leltára.

Az épületben folyó, fiataloknak és öregeknek szóló programok hidat jelentenek a fiatal és idős generációk között, közösségépítő szereppel bírnak, és ennek megfelelő keretet biztosít az összefogással megépült ház, melynek felújítását és nyílászáróinak restaurálását csomafalvi mesterek végezték el, csomafalvi műemlékes szakmérnök és muzeológus/néprajzos szakmai irányításával. Így viccesen akár csomafalvikumról is beszélhetnénk...

Larix Stúdió

Szerk.: Winkler Márk