Szociális lakások Schoonhovenben – Marc Bukman írása

Marc Bukman holland építész, a delfti Steenhuis Bukman építész stúdió társalapítója. Építészeti praxisában főként lakóépületek, kiemelten szociális lakótelepek tervezésére specializálódik, belvárosi és külvárosi területeken egyaránt. Írása egy négyrészes, az Építészfórum számára készített cikksorozat negyedik része, amely egy ´60-as évekbeli lakótelepen épült új szociális lakásokat mutatja be.

Delft School és az 1960-as évek modernizmusa

Schoonhoven egy középkori város a De Lek folyó mentén, amely történelmileg ezüstiparáról ismert. Az évszázadok során a város többé-kevésbé érintetlen maradt, és alig növekedett. Így volt ez egészen a második világháború utánig, amikor is felépült az új Schoonhoven-Észak városrész. Ebben a negyedben ma is jól nyomon követhető a háború utáni holland városrendezés és a közösségi lakásépítés története.

A városrész keleti oldalára a hagyományos téglaépítészet jellemző, cserépfedésű nyeregtetőkkel és kézműves részletekkel. Ez az építészeti stílus, amelyet "delfti iskolának" is neveznek, a nevét a Delfti Műszaki Egyetemen (TU Delft) közvetítésével, közvetlenül a háború után propagált hagyományos építési módszereiről kapta. A delfti iskola legfontosabb képviselője Granpré Molière (1883-1972) építész és várostervező volt. Nyugatabbra Schoonhoven-Észak épületei finom stílusváltást mutatnak: találunk itt házakat az 1960-as évek modernizmusából és az 1970-es évek kis léptékű és "emberi méretű" beépítéseiből is. Azok a területek, ahova a Steenhuis Bukman Architectsnek terveznie kellet, pontosan a háború utáni "delfti iskola" és a racionálisabb stílusú hatvanas évekbeli épületek határán helyezkednek el.

Új városfejlesztési megközelítés 

Schoonhoven-Észak újjáépítése gyökeresen megváltoztatta a terület városrendezését. A lakóházak nagyarányú lebontása lehetővé tette egy nagy közterület kialakítását, amelyet közösségi parkként alakítottak ki. Két lakótömböt helyeztek el itt, amelyek szabadon állnak a zöldövezetben. A park és a szomszédos utca közötti átmenetet egy alacsony házsor zárja le. Bár a megközelítés szigorú, az épületeket szándékosan kis léptékben tartották. A lakóházak mindössze három és négy szint magasak, így tökéletesen illeszkednek környezetükbe. Az alacsony épülettömb kétemeletes, háromemeletes hangsúllyal, ami még jobban beágyazza környezetébe.

Ami az építészeti tervezést illeti, az alapelv az volt, hogy a tervezési terület sajátos beépítését megőrizzük, illeszkedve a két építészeti formanyelv közötti határhelyzetbe. Az új épületek formavilága inkább modernista (hatvanas évek), mint hagyományos (ötvenes évek), ezért is fedtük őket lapostetővel. A tömböt mint egybefüggő építészeti elemet kezeltük, nem pedig az egyes házak kihangsúlyozására koncentráltunk. Nincsenek látványos formai elemek vagy bonyolult részletek, inkább csak egyszerű, minden irányban nyitott tömbök. A fejlesztés valamennyi új épülete szociális bérlakás, a QuaWonen lakásszövetkezet megbízásából.

Orientációs dilemma

A lakóházak viszonylag egyszerű szerkezetűek, a lakások megközelítése függőfolyosókon keresztül történik. A szabadon álló tömbök azonban dilemma elé állítottak bennünket. Az élettel teli utcakép elérése miatt kívánatos, hogy a lakások az utca irányába forduljanak. Ez azonban azt jelentené, hogy a park felé a függőfolyosók néznek. Elszalasztott lehetőség lett volna nem nyitni a zöldterületek irányába, főleg, hogy ez a napos, déli oldal is. A telek keleti oldalán lévő hosszú, háromemeletes tömböt tehát átalakították. Az szintek alaprajzát megváltoztattuk, így a lakások fele az utcára, másik fele (180 fokkal elforgatva) a parkra néz. A tömbben középen elhelyezkedő főlépcsőház két oldalról megközelíthető, és átlátást biztosít az épület két oldala között. E főbejárat helyén az épületrészek egymáshoz képest eltolódnak, így egy lépcsőzetes épületsor jön létre, a tömb látszólagos hossza lecsökken és az összekép is változatosabbá válik. 

Az épületszerkezet elforgatása lehetővé tette differenciáltabb lakásmix kialakítását. Az elsődlegesen a zöldfelület felé forduló szárny lakásaiban a nappali és a konyha a lakások teljes szélességét elfoglalja; mindkét helyiség déli tájolású. A tömb másik részén, az utca felé forduló lakások esetében a nappali és a konyha tere a lakások teljes mélységében végigfut. Ez lehetővé teszi, hogy a napfény a folyosókra néző étkezőn keresztül jusson be a nappalikba. Ennek az elrendezésnek további előnye, hogy a függőfolyosók lerövidülnek. Mivel egy folyosót legfeljebb négy háztartás használ, kevésbé válik "senki földjévé", és így talán állapota kevésbé is amortizálódik idővel. A telek nyugati oldalára egy kompaktabb, négyszintes lakóépületet terveztünk, hasonló, racionális elrendezéssel. A korlátozott épülethossz miatt a folyosók itt eleve rövidek, szintén csak négy bejárati ajtóval emeletenként. A főlépcsőház és a menekülőlépcsőház tömegének tömb elé helyezésével a folyosók tovább rövidülnek.

Építészet

Az épületek építészeti megjelenése azonos. A színvilág világos, a megnyitások nagy méretűek. A homlokzatok aranysárga téglából falazottak, antracit fugákkal. A végig folyamatos téglafalazás hangsúlyozza az házak homlokzatainak egyenrangúságát. A megjelenést tovább egységesítik a tetőszerkezetek konzolos túlnyúlása, amely pavilonszerű megjelenést kölcsönöz a parkban álló épületeknek. A nyílászárók homlokzati kompozíciója laza, illetve az esetlegesen elhelyezett díszítő keretek is oldják a homlokzatok rendezettségét. 

Marc Bukman

Szerk.: Winkler Márk