Nézőpontok/Történet

Úgy maradt… Budapest első hajléktalanszállójának története

1/9

Forrás: Vasárnapi Ujság – 1886 (5. szám)

Rottenbiller utca 20-22., a Katolikus Legényegylet épülete (lebontották). A felvétel 1890 után készült. Forrás: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.07.050

Rottenbiller utca 50., Erzsébet Leányárvaház (ma az épület az Állatorvostudományi Egyetemhez tartozik). A felvétel 1890. után készült. Forrás: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.07.104

Fotó: Gulyás Attila

Fotó: Gulyás Attila

Fotó: Gulyás Attila

Fotó: Gulyás Attila

Fotó: Gulyás Attila

Fotó: Gulyás Attila

?>
Forrás: Vasárnapi Ujság – 1886 (5. szám)
?>
Rottenbiller utca 20-22., a Katolikus Legényegylet épülete (lebontották). A felvétel 1890 után készült. Forrás: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.07.050
?>
Rottenbiller utca 50., Erzsébet Leányárvaház (ma az épület az Állatorvostudományi Egyetemhez tartozik). A felvétel 1890. után készült. Forrás: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.07.104
?>
Fotó: Gulyás Attila
?>
Fotó: Gulyás Attila
?>
Fotó: Gulyás Attila
?>
Fotó: Gulyás Attila
?>
Fotó: Gulyás Attila
?>
Fotó: Gulyás Attila
1/9

Forrás: Vasárnapi Ujság – 1886 (5. szám)

Rottenbiller utca 20-22., a Katolikus Legényegylet épülete (lebontották). A felvétel 1890 után készült. Forrás: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.07.050

Rottenbiller utca 50., Erzsébet Leányárvaház (ma az épület az Állatorvostudományi Egyetemhez tartozik). A felvétel 1890. után készült. Forrás: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.07.104

Fotó: Gulyás Attila

Fotó: Gulyás Attila

Fotó: Gulyás Attila

Fotó: Gulyás Attila

Fotó: Gulyás Attila

Fotó: Gulyás Attila

Úgy maradt… Budapest első hajléktalanszállójának története
Nézőpontok/Történet

Úgy maradt… Budapest első hajléktalanszállójának története

2024.01.28. 16:27

Cikkinfó

Szerzők:
Bán Dávid

Földrajzi hely:
Budapest, Magyarország

Építészek, alkotók:
Feszty Adolf

Dosszié:

Több ideiglenes megoldás után 1883-ban nyitott meg a Hajléktalanok Menhelye Egylet által épített első igazi szálló hajléktalan ember számára, az akkor kiépülő Rottenbiller utcában. A főváros szociális gondjain nemes közadakozással egy ideig sikerült enyhíteni, de ez a helyzet nem volt sokáig fenntartható. Bán Dávid írása.

„Az a sajka, mely az idegenek, kalandorok és munkakeresők zagyvalék-népét vezeti be naponkint a főváros zátonyszirtes tengerébe, rendesen ott köt ki először a Rottenbiller-utcza csinos uj házikója előtt, melyet képünk mutat. És az a másik sajka is, mely a végső út hullámaira ereszti a küzdésben kimerült porhüvelyt, mielőtt a kórházak és temetők szomorú pihenésének állomására vezetné, innen intézi első evezőcsapását, innen toborzza utasait. Milyen gyászos üzletforgalma a bűn, a nyomor és a halál ügynökségeinek, mely e czég alatt vezeti könyvét: Hajléktalanok menhelye. (…) Néhány összekoldult garas megszerzi itt a nyugalmat azoknak, kiktől a sors megtagadta a vetett ágy jótéteményeit, s ezért a hajléktalanok menhelye oly erkölcsi és humánus intézmény, mely nemcsak megérdemelné, de meg is jutalmazná a felebaráti könyörület anyagi támogatását. Már a kora esti órákban csoportosulnak a szerencsétlen földönfutók itt, hogy fölvétessék magukat az emberszerető hajlék födele alá, honnan újult erővel mehetnek tovább folytatni a harczot az élet ellen." – fest némi költői színezettel képet a Vasárnapi Ujság tudósítója 1886-ban a három évvel korábban megnyílt Rottenbiller utcai menhely mindennapjairól.

Forrás: Vasárnapi Ujság – 1886 (5. szám)
1/9
Forrás: Vasárnapi Ujság – 1886 (5. szám)

Amikor immár 151 évvel ezelőtt, az 1873-ban új fővárossá egyesült Pest, Buda és Óbuda megindult az urbanizáció lendületes útján, Budapest hamar nagyvárossá fejlődött. Ezzel együtt egyre komolyabb szociális problémákkal is meg kellett küldenie a városnak. Ahogy Patrubány Gergely fővárosi tiszti főorvos egy évvel később a városvezetés számára kiemelte: „a főváros szegény lakói közt az ínség és a nyomor mind nagyobb mérhet ölt", ezért felszólítja a tekintélyes tanács figyelmét arra, hogy gondoskodjanak a szegény emberek téli ellátásáról, melegedőhelyek kialakításáról, ahol, ha nem is ingyen, de olcsó áron legalább napi egyszer meleg táplálékhoz is juthatnak. A jómódú polgárok bevonását is kérte ahhoz, hogy a más városokban is ismert népkonyhákat Budapesten is felállíthassák, amihez a hatóságok engedélyt biztosítanak.

A városegyesítést követően robbanásszerű növekedésnek indult a lakosságszám is – az 1880-as évtizedben 136 000, egy évtizeddel később már 227 000 fő volt a nettó népességnövekedés mértéke –, amivel az egyébként szintén dinamikus építkezési láz sokáig nem bírt lépést tartani. Ugyan megindultak a bérlakásépítési programok is, de közben a túlzsúfoltság olyan mértéket öltött, hogy például az 1870-es évek elején ismét kolerajárvány ütötte fel a fejét a városban. Ekkor a zsúfolt lakások enyhítésére javaslat született fabarakkok felállítására, amit több gyáriparos is szorgalmazott, de a főváros végül úgy döntött, hogy tűzvédelmi és szépészeti szempontból nem engedélyezi a barakkok megépítését, egyúttal pedig a már meglévő ilyen jellegű épületek bontását is kezdeményezte, a lakókat pedig kitoloncolták.

A következő évtizedekben, bár – Ráth Károly első főpolgármester beiktatási beszédée utalva – valóban megindult egy világváros építése, a lakhatás ügyére továbbra sem született megnyugtató politikai határozat, így ez a kérdés Budapest életének első évtizedeiben megoldatlan maradt; egyre több problémát és feszültséget okozott, a helyzet esetlenként már utcai atrocitásokká fajult.

A főváros vezetése is érezte a szociális problémákat, a maga erejével és az állam segítségével igyekezett is bizonyos, de nem elégséges lépéseket tenni. Mindenképp szükségesnek látszott azonban a társadalom széles körű bevonása is. Nemcsak a nélkülözhetetlen anyagi források előteremtésére, hanem morális szempontból is fontos volt a társadalmi közreműködés, hiszen meg kellett erősíteni a szociális érzékenységet, a társadalmi felelősségvállalást.

Győri Péter szociológus, a szegény- és azon belül a hajléktalan ellátás legfontosabb mai hazai szakértője átfogóan vázoljaa fel a történeti kontextust: 1876 fagyos januárjában Feszty Adolf építész kezdeményezésére, nyugati városok példái alapján kezdtek az első menedékhely felállításának előkészítéséhez. Február 19-én, három héttel az alapítógondolatok megszületése után már meg is nyitotta kapuját az első menedékhely a Kertész utcában, két hálóteremmel, 23 férőhellyel, mosdó- és öltözőhelyiséggel és egy felügyelői lakással. A szállás nem volt ingyenes, hanem néhány krajcár hálópénzt kellett megfizeni a betérő szegénysorsú polgároknak. A szállás persze hamar szűknek bizonyult, de a lelkes adományozások eredményeként az év novemberében már egy új és nagyobb szálláshelyet is be tudtak rendezni a Stáhly utcában, immár 45 ággyal.

Az első két menhely azonban csendesen, a társadalom többsége számára jóformán teljesen ismeretlen módon működött, mindaddig, amíg a Pester Lloyd szociális érzékenységű újságírója, Neményi Ambrus helyszíni tapasztalatai alapján be nem számolt a hajléktalan ellátás helyzetéről. A nagy port kavart tudósítás nyomán egyre több tehetős és felvilágosult polgár fogott bőkezű adakozásba, és pillanatok alatt összegyűlt a meglévő menhelyek üzemeltetéséhez szükséges költség több évre előre, valamint több felajánlás született ideiglenes szálláshelyek megnyitására alkalmas helységekről is. Az eredeti kezdeményezők és a bizottsághoz idővel csatlakozók 1880-ban fogalmazzák meg a Hajléktalanok Menhelye Jótékony-Egylet alapszabályát, de a szervezet működésére csak 1881 végén adta meg az engedélyt a Belügyminisztérium.

A civil kezdeményezésű egylet fő célja az volt, hogy a főváros segítségével hozzájusson egy olyan telekhez, amin megfelelő, kifejezetten menhely célra szolgáló épületet építhető. 1882-ben a főváros, látva az egylet korábbi tevékenységét, rendelkezésükre bocsájtotta az akkoriban kialakuló Rottenbiller utcában a 16-18. számú telket. A fejlődő város korábbi egyfajta határvonalát képző egykori városárok előzőleg vámvonalként is működött. Az 1870-es szabályozási térképen az akkor már Grabennek nevezett – a mai Rottenbiller utca-Fiumei út alkotta – vonaltól befelé jelölték ki a beépítendő belső városmagot, ettől kifelé pedig szabályosan felparcellázott kiskerteket és szőlőket alakítottak ki.

Rottenbiller utca 50., Erzsébet Leányárvaház (ma az épület az Állatorvostudományi Egyetemhez tartozik). A felvétel 1890. után készült. Forrás: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.07.104
3/9
Rottenbiller utca 50., Erzsébet Leányárvaház (ma az épület az Állatorvostudományi Egyetemhez tartozik). A felvétel 1890. után készült. Forrás: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.07.104

A térség életét nagyban felpezsdítette, amikor ide tervezték a létesítendő Központi – ma Keleti – pályaudvart. Az 1884-ben felavatott pályaudvarral egy időben formálódott az előtte elterülő, a közlekedés szempontjából is egyre kiemelkedőbb térség, a mostani Baross tér, valamint indult meg a Rottenbiller utcán kívüli területek sakktáblás bérházbeépítései, kezdett kirajzolódni a „Csikágó" városrész. A lakóházak mellett számos új intézmény is itt talált kellő méretű telekre. Az 1873-ban, a három évvel korábban elhunyt Rottenbiller Lipótról, Pest korábbi polgármesteréről elnevezett új kialakítású utca első épülete az 1872-ben átadott, Vassél Alajos tervei alapján készült, romantikus stílusú Erzsébet Leányárvaház volt – ma az Állatorvostudományi Egyetem része. Ugyanakkor egyre több eklektikus lakóház és palota kezdte szegélyezni az utat, amelyben a Városliget irányába hamar elindult a lóvasút, amelyet 1897-ben villamos váltott fel.

Az, hogy a főváros felkínálta az újonnan kiépülő utca egy értékes telkét a Hajléktalanok Menhelye Egylet számára, nagyvonalú gesztusnak tűnhet, ugyanakkor tudatos, logikus várostervezési döntés is egyben, mivel a környéken már nem egy szociális intézmény kiépült vagy tervben volt. Néhány sarokkal odébb, az Alsóerdősor utcában már az 1870-es évektől működött az Erzsébet Szegényápolda, avagy Szegényház, később és ma is kórház. 1877-ben készült el a Bethlen Gábor téren az Izraelita Siketnémák Intézetének tömbje, amit néhány évvel később a Ferenc József Kereskedelmi Kórház épülete követett – a mai Péterfy Sándor Utcai Kórház egyik első épülete – mindkettőt Freund Vilmos tervezte.

A Rottenbiller utcában elkezdték a főváros első, kifejezetten menhely számára létesülő épületének felhúzását, majd 1883. november 1-ével nyitott meg a 130 férőhelyes „menház", amely „czélszerű beosztásánál fogva minden méltányos követelménynek megfelelt". Ellentétben a korábbi, átalakított ingatlanokkal az egylet végre nem bérelt, vagy felajánlásból ideiglenesen kölcsönkapott épületben, hanem saját tulajdonú és az általuk elgondolt kialakítású épületben kezdhette meg a megfelelő ellátást. Addigra az egylet kellő szakmai tapasztalatot szerezve, megfelelően kiképzett személyzettel és önkéntesekkel üzemeltette a menhelyet, ugyanakkor folyamatosan gyűjtöttek adományokat is. Az egylet munkájára a főváros vezetése is elismerően tekintett, működését folyamatosan anyagilag is támogatta.

Az egylet megalapozott szakértői munkájáról és a fővárossal való kapcsolatáról fontos adalékként emeli ki Győri Péter, hogy szintén ekkor, 1883-ban „teszi le a döntéshozók asztalára Neményi Ambrus, immár fővárosi képviselő, az egylet egyik alapítója, igazgatóságának tagja a város első lakáskoncepcióját, melyben – egyebek között és kiegészítő intézményként – részletesen taglalja a hajléktalanok ellátására szolgáló menhelyek szükségességét, szabályozási, működési módját. Az más lapra tartozik, hogy e Neményi-féle lakáspolitikai tervezetből semmi sem lett. Csupán azt a hasznot hozta, hogy a fővárosi döntéshozók egyetértettek abban, hogy ilyen menhelyekre valóban szükség van."

Míg a városvezetés továbbra sem tudott megnyugtató és átfogó szociális koncepciót kidolgozni, addig a Hajléktalanok Menhelye Egylet immár profi módon működött és a város számos kiemelkedő gazdasági és közéleti személyiségét sikerült megszólítaniuk, ügyük mellé állítaniuk. Az egylet komolyágát s elkötelezettségét jellemzi, hogy az 1880-as években az igazgatóság tagjai között találjuk többek között Podmaniczky Frigyest, Gundel János vendéglőst, Hüttl Tivadar porcelánkereskedőt, Neuschloss Ödön faárugyárost, Feszt Adolf és Quittner Zsigmond építész-vállalkozót, Gundel János vendéglőst, Fuchs Gusztáv dohánygyárost, Rózsavölgyi Manó zene- és könyvkereskedőt. Az állandó adományozók úgynevezett ágyalapíványokon keresztül támogatták a menhely működését és fejlődését, az adományozók nevét pedig az ágyakra ráhelyezett táblácskákon tüntették fel. A névsor itt is sokatmondó: megtaláljuk rajta a felpezsdülő főváros legjelentősebb vállalkozóit és üzemeit.

Fotó: Gulyás Attila
6/9
Fotó: Gulyás Attila

A fejlődő Erzsébetváros azonban szorosan körbe zárta a menhelyet, amelynek működése egyre inkább zavaró tényezővé vált a polgárosodó környezetben, ugyanakkor a szociális problémák továbbra is komoly kihívást jelentettek a főváros és az egylet számára. A modern és kényelmes szálláshely hamar szűknek bizonyult. A továbblépéshez az egylet a főváros kezességével hitelt vett fel és a közeli Alföldi utcában, a várostól kapott telken, 1888-ban egy 380 ágyas szállást épített, ami ma is átmeneti szállásként működik. Ekkorra a fővárossal közhasznú feladatok ellátására állandó megállapodást kötő egylet még két jelentős menhelyet épített, 1892-ben Budán, a Szegényház utcában egy 180 és 1894-ben az Angyalföld utcában egy 400 férőhelyeset –később mindkettőt kollégiummá alakították át. A 19. század utolsó évtizedében a városvezetés változatlanul nem tudta átfogóan kezelni a szociális problémákat, a bérlakásépítési koncepció kidolgozása akadozik, a helyzet áthidalását pedig a közhasznú feladatot ellátó egyleten keresztül igyekeztek megoldani, mivel úgy gondolták, hogy a hajléktalan ellátás – szállók építése és működtetése – nem a város feladata. Ugyanakkor a szállókra felkínált telkek, majd a hitelből felépített Alföldi utcai menhely épülete mond a főváros tulajdonában maradtak, ami nem könnyítette meg az egylet életét.

1886-ban és 1892-ben azonban ismét felütötte a fejét a kolera és a járványt kezelendő a főváros ismét szükségbarakkokat épített. Ekkor kezdett Gerlóczy Károly alpolgármester komolyan foglalkozni egy átfogó lakáspolitika kidolgozásával, ami ugyan szintén nem valósult meg, de ennek keretében, és a Hajléktalanok Menhelye Egylet szakmai közreműködésével, elkészülhettek a Kén utcai szociális mintaházak, az első ilyen jellegű munkás bérlakások.

A századfordulón az egylet közel ezer ágyat üzemeltetett négy szálláshelyén, de további építkezések és bővítések már nem történtek. Időről időre sikerül bizonyos fejlesztéseket megvalósítani, így például a Rottenbiller utca menhelyen „Pasteur-féle vízszűrőt" szereltek fel kedvezményes áron a jobb minőségű víz érdekében. A 20. század első évtizedében a főváros ugyan igyekezett a maga kezébe venni a hajléktalanellátás problémájának megoldását – megépült például az Aréna (ma: Dózsa György) úti Népszálló –, de egyre kevésbé támaszkodott az egylet szakmai tapasztalataira, ami feszültséghez és a források fokozatos csökkenéséhez vezetett. Ezzel együtt a polgári adakozókedv is alábbhagyott, a szállókon pedig egyre többször tartott razziát a rendőség, ezzel a közvélemény szemében kriminalizálva a hajléktalan embereket.

A legkomolyabb érvágást, és a menhelyek életének megpecsételődését azonban az első világháború jelentette. A férfiak besorozásával a szállások igénybevétele jelentősen csökkent, a források is lényegében elapadtak, az egylet a saját vagyonának felélésébe kezdett. A budai menhely után a Rottenbiller utcai szállót is hadi célokra adták át: itt eleinte erdélyi menekültek számára nyújtottak szállást, majd „lábadozó otthon", kisegítőkórház lett belőle. A háború utolsó évében katonai alakulatokat kellett elszállásolni itt, noha az egyre égetőbb lakáshiány és menekültáradat miatt ismét nagy szükség lett volna a hajléktalan emberek megfelelő elhelyezésére. A háború befejeztével a menhely állapota és felszerelése annyira leromlott, hogy a rendbehozatalra jelentős összegeket kellett volna előteremteni. A gazdasági válság, az elszabadult infláció, az általános elszegényedés és az egyéb válsághelyzetek miatt a menhelyeket üzemeltető egylet nem tudta elvégezni a felújításokat és folytatni feladatát, anyagilag tönkrement, majd 1921-ben feloszlatta önmagát. A szállók épületeit a főváros vette át, hogy azokban éjjeli menedékhelyet működtessen, amelyet azonban egy határozattal 1935 nyarán megszüntettek.

Fotó: Gulyás Attila
9/9
Fotó: Gulyás Attila

A második világháború idején szeretetotthon, majd kisegítő kórház működött a Rottenbiller utcai épületben, a háború végeztével pedig az ipari tanulók számára alakították át kollégiumnak. A menhellyel szomszédos épületben a világháború előtt a Katolikus Legényegylet Tanoncinternátusa működött, majd az 1950-es évek végén települt ide a Munkaerő Tartalékok Központi ének-, zene-, és táncegyütteséből megalakult KISZ Központi Művészegyüttese. Ekkor a két ház közötti falat áttörték és a szervezet immár mindkét épületet birtokba vette. 1952-ben, ifjú tehetséges gyerekek toborzásával indult el a Rajkó zenekar – a rajkó elnevezés a cigánygyerekekre utal –, amely 1957-től, az abban az évben megalapított KISZ része lett, és szintén a Rottenbiller utcai épületpárba költözött. A korábbi tanoncinternátus épültetét később lebontották, helyére új került nagyteremmel és próbatermekkel. A korábbi menhely épületét azonban meghagyták, abban főként irodákat alakítottak ki, itt működött a KISZ számos szakosztálya is.

A rendszerváltás után, a KISZ megszűnésével a számos cigányzenészt képző Rajkó mozgalom különböző formában, de lényegében mind a mai napig fennmaradt. Ma Talentum névvel művészeti iskolaként működik, nép- és versenytánc, színpadi tánc és zenetagozattal. Az egybeforrt épületek tulajdonjogát azonban csak 2009-ben tudták megszerezni. A Rottenbiller utca 16-18. épületének állaga folyamatosan romlott, ezért onnan az iskola helyiségeit folyamatosan kiköltöztették, az utolsó irodákat is bezárták. A korabeli menhely épülete mára teljesen kiürült és az utca fokozatosan megújuló ingatlanállománya között várja megérdemelt újjáéledését.

Bán Dávid

 

Felhasznált irodalom:
Győri Péter: A Hajléktalanok Menhelye Egylet (Az első fővárosi hajléktalanügyi kezdeményezés). In: Esély, 1998 (9. évfolyam, 5. szám)
Vasárnapi Ujság – 1886 (5. szám)
https://index.hu/kultur/klassz/rajkok090108/
https://kkme.hu/az-egyuttesrol/tortenet/

 

Szerk.: Winkler Márk

Vélemények (0)
Új hozzászólás
Nézőpontok/Történet

A Salgótarjáni utcai zsidó temető // Egy hely + Építészfórum

2024.03.20. 14:15
9:15

Idén lesz 150 éves Budapest legkülönlegesebb zsidó temetője. Tervezett ide monumentális síremlékeket és ravatalozót Lajta Béla, és számos nagy múltú zsidó család tagjait temették itt el, melyek közül méretében kiemelkedik a Hatvany-Deutsch család mauzóleuma. A temetőt az 50-es években bezárták; különleges hangulatát az ősi motívumokat és modern formákat ötvöző síremlékek, és az azokat fokozatosan visszahódító természet dzsungele adják.

Idén lesz 150 éves Budapest legkülönlegesebb zsidó temetője. Tervezett ide monumentális síremlékeket és ravatalozót Lajta Béla, és számos nagy múltú zsidó család tagjait temették itt el, melyek közül méretében kiemelkedik a Hatvany-Deutsch család mauzóleuma. A temetőt az 50-es években bezárták; különleges hangulatát az ősi motívumokat és modern formákat ötvöző síremlékek, és az azokat fokozatosan visszahódító természet dzsungele adják.

Design

Premontrei templom, Ócsa // Egy hely + Építészfórum

2024.03.20. 14:14
8:50

800 éve épült Magyarország egyik legszebb román kori erődtemploma, a premontrei bazilika. Az Egy hely új részéből többek között kiderül, hogy miként alakult a román, gótikus és barokk stíluselemeinek keveredése, és hogy milyen filmes produkciók díszleteiként szolgált.

800 éve épült Magyarország egyik legszebb román kori erődtemploma, a premontrei bazilika. Az Egy hely új részéből többek között kiderül, hogy miként alakult a román, gótikus és barokk stíluselemeinek keveredése, és hogy milyen filmes produkciók díszleteiként szolgált.