Work In Progress – Veszprém, 2023

Aki részt vett már műemlék felújításában, tudja, hogy a végeredménynél érdekesebb a munkaközi állapot. Erre épült a veszprémi Várnegyed megújítását bemutató kiállítás koncepciója. Méltán övezte nagy érdeklődés az utóbbi időszak legnagyobb, műemlékeket érintő fejlesztését, különösen a Szent Mihály Főszékesegyház került a figyelem középpontjába. A Főegyházmegye célja a WIP ’23 (Work In Progress) kiállítással az, hogy a lehető legszélesebb közönségnek adjon válaszokat és a lehető leghitelesebb eszközökkel, valamint a helyszínen ismertesse meg az érdeklődőket a 18 műemléket érintő projekt összetettségével.

A WIP ’23 követi a projekt előrehaladását, május óta a Várnegyed változó helyszínein tekinthető meg, alapvetően kétféle módon: hagyományos kiállítások és vezetett, „sisakos" túrák formájában. Látogatóként a kivételes élményt jelentő túrákkal érdemes kezdeni, mi azonban előbb a projektet bemutató kiállítással foglalkozunk. A Körmendy Házban, a Boldog Gizella Főegyházmegyei Gyűjtemény leendő kiállítótereiben, a 2020 és 2025 között zajló fejlesztésről kaphatunk átfogó képet. A projekt félidejénél járunk – indokolt tehát a címválasztás –, ezért legelőször mindenkiben a Hol tartanak? Mi van kész? Min dolgoznak éppen? Mi lesz a végeredmény? típusú kérdések merülnek fel. 18 épület esetén ez az adathalmaz már önmagában megtöltene egy kiállítást, ez azonban aligha lenne érdekes mindenki számára. (Gondolni kellett az Európa Kulturális Fővárosa programjaira érkező külföldi látogatókra is, ezért a kiállításon minden kétnyelvű.) Az épületek és a projekt alapadataival együtt ezek az információk virtuális formában (érintőképernyőkön) könnyen elérhetők a kiállítás nyitótermében, az egész projekt áttekintését szolgáló hatalmas makett mellett. A horizontális áttekintés után bepillanthatunk a projekt mély rétegeibe is. Ami ugyanis a projektből érzékelhető, az állványerdő és a konténerváros, ami 2022-ben elfoglalta a Várhegyet, tehát a kivitelezés csak a jéghegy csúcsa. A felszín alatt az ezt megalapozó előkészítő munka a külső szemlélő számára láthatatlan. Ezért a kiállítás erre teszi a hangsúlyt, bemutatva, hogyan épül egymásra a műemlékfelújítás három komponense: a kutatás, a koncepcióalkotás és a kivitelezés. A „3K" a kiállítás vezérfonala, a kiválasztott műemlékvédelmi problémákat ezek mentén tárgyalja. Jó példa erre a Szent Mihály Főszékesegyház belső festésének dilemmája. A kutatások során feltárt problémákra több megoldási lehetőséget is vizsgáltak, melyek közül az optimálisat választották, és ezt kivitelezték. A kiállításban megtudhatjuk, milyen kutatási eredmények és döntések sora vezetett a templomtér jelenlegi megjelenéséig.

A Várhegy története több mint 1000 évet ölel fel, egyike a magyar történelem legjelentősebb helyszíneinek. A felújítás sok meglepetést hozott, váratlan, rejtőzködő értékek kerültek napvilágra és jó állapotúnak hitt műalkotásokról derült ki, hogy küzdeni kell a megmentésükért. A kiállításon megismerhetjük még a Szentháromság-szobor, a Gizella Kápolna, az Érseki Palota és a Szent György Kápolna komplex problémáit, a megoldási lehetőségeket és a projektben adott válaszokat. Mindezt az épületekhez tartozó műtárgyak, kőfaragványok illusztrálják.

A WIP ’23 highlightjai olyan helyszínek, amelyeket a nagyközönség még tényleg soha nem láthatott, de a projekt most lehetőséget adott arra, hogy megmutassuk. Árpád-kori freskói miatt a Várnegyed –  és talán az egész város – legérdekesebb műemléke a Gizella Kápolna. 2023-ban, az Európa Kulturális Fővárosa programévben ezért nem maradhatott zárva, noha a kápolna klímáját szabályozó gépészeti berendezés csak egy következő projektfázisban kerül telepítésre. A “Work in progress állapot" itt tehát veszélyesnek bizonyult volna, a meleg külső és a hűvös belső levegő közötti hőmérsékletkülönbség ugyanis páralecsapódást eredményez, ami károsítja a freskókat. Ezt természetesen nem engedhettük meg, ezért egy kétkamrás klímazsilipet építettünk a kápolna Szentháromság tér felőli bejárata elé. 2023 májusa óta ez a “pavilon" feltűnő új eleme a Várhegy megszokott utcaképének, de ideiglenes megoldásról van szó, mely lehetővé tette a nyári turistaforgalom akadálytalan vezetését.

Akik olvasták az Építészfórum korábbi írásait a témában, vagy a középkori művészet a szakterületük, azok tudják, hogy a Gizella Kápolna eredetileg kétszintes volt és a felső szintjének egy része – romos állapotban ugyan, de ma is megvan. A felső szint létezése a veszprémiek körében is alig volt ismert, még kevesebben mondhatták el, hogy jártak is ott. Egyszerűen azért, mert az Érseki Palota és a Nagypréposti Ház közötti padlásteret nagyon nehéz volt megközelíteni, s ha sikerült is bejutni, a sötétben nem nagyon lehetett megcsodálni a gótikus faragványokat. A projekt célja, hogy a felső kápolna kiszabaduljon az ideiglenesnek szánt védőtető szűk padlásterének fogságából és jelentőségéhez méltó módon bemutatható, látogatható legyen. Ennek első lépéseként megépült a védőtetőnél magasabb, hosszú távra tervezett tetőszerkezet és a tér felőli új homlokzati fal, melynek bevilágítója természetes fénnyel árasztja el a teret. Ez 2023-ban szerkezetkész állapotot jelent, amit a WIP-kiállítás keretében tettünk bejárhatóvá. Mégpedig a Nagypréposti Házban zajló kivitelezési munkák miatt nem onnan, hanem az Érseki Palota felől, az egyik emeleti ablakon keresztül.

A nagyközönség előtt először mutatkozhatott meg a Gizella Kápolna a maga teljességében, először lehetett megtapasztalni a gótikus palotakápolna kétszintességét (a típus legismertebb példája a párizsi Sainte Chapelle), amit a kihelyezett makettek és metszetrajzok segítenek még könnyebben megérteni. 

A középkori püspöki (és talán királynéi) palotakápolna közvetlen közelében helyezkedik el az 1772 óta használt barokk, egykori püspöki, ma érseki kápolna. Magánkápolnáról van szó, mely a mindenkori főpásztor áhítatának helye, ezért csak kivételes esetekben volt látogatható. A WIP keretében ezt a különleges helyszínt is megmutatjuk, mégpedig munka közben, egy olyan állványról, amely nemcsak a restaurátoroknak és a látogatóknak felelt meg, hanem teljesítette a hivatalos követelményeket is. Johann Ignaz Cimbal 250 éves mennyezetképét teljesen új látószögből mutattuk meg, és a restaurálás során felmerült izgalmas kérdésekbe, döntési helyzetekbe is beavattuk a látogatókat. Az Érseki Palota kápolnája jó példa arra, hogy mielőtt egy műemlékhez “hozzányúlunk", el kell jutnunk annak lehető legteljesebb megismeréséhez: történeti, szellemi, materiális és műszaki értelemben egyaránt. Az állványon közvetlen közelről lehetett tapasztalni a különleges, a hagyományostól eltérő festéstechnikát, mely alapvetően meghatározza a restaurátori beavatkozásokat. Nem hagytuk említetlenül a felmerülő dilemmákat sem: melyik réteget restauráljuk? Fel lehet-e tárni egy korábbi festésréteget azon az áron, hogy a rajta lévő későbbi megsemmisül? A problémák és a lehetséges megoldások bemutatásával próbáltuk érzékeltetni, mennyire összetett egy műemlék hiteles megőrzése és milyen felelősséggel jár egy-egy döntés.

Az Érseki Palota reprezentatív tereinek restaurálása 2023 májusára nagyrészt befejeződött, ezért itt már szinte a végleges állapotot tudtuk bemutatni. A túrákon a restaurálási kérdéseket és a legújabb kutatások eredményeit ismerhetik meg a látogatók. A díszterem mennyezetképén az összetett barokk allegória jelentésrétegeit interaktív módon fedezhették fel a látogatók.

A Szent István (volt ferences) Templomban tavasszal és nyáron még nem folyt kivitelezés, így a WIP’23 keretében kiállítótérként nyitottuk meg. A templom hajójában a Szentháromság-emlék eredeti barokk szobrait állítottuk ki, ezeket ugyanis a korábbi helyreállítások során másolatokra cserélték, és emiatt nem voltak láthatóak. A közel életnagyságú kőszobrok megismerését interaktív magyarázatok segítették, töredékességükben is megőrződött művészi értéküket pedig az egyedi megvilágítás emelte ki. Ahogyan a téren a szentek figurái a Szentháromságot kísérik, úgy a templomi installáció csúcspontja is egy Szentháromság ábrázolás: a szentély mennyezetfreskója. Az elsötétített térben a jól ismert kép, az irányított megvilágítás által, teljesen új hatást kelt. A fénykezelés fokozza az alakok térbeli lebegésének érzetét, így felerősíti a festmény eredeti illúziókeltő hatását. A mennyezetkép részleteit a padlón elhelyezett három kör alakú tükör ismétli meg, mintegy a sötétebb alsó térbe transzponálva a mennyei szférát. A tükrös fényinstalláció nemcsak különleges látványelem, hanem a WIP ‘23 koncepciónak megfelelően a freskók megismerését elősegítő eszköz is, amellyel a látogatók hosszabb ideig tudják szemlélni a magasan a fejük fölött lévő képeket.

A Szent István Templomban októberben megkezdődött a kivitelezés, de új helyszínként meg tudtuk nyitni a Szent Imre (volt piarista) Templomot. Mivel itt a falképrestaurálás folyamatban van, ezt úgy tudtuk elérni, hogy a boltozatig érő állványzatot nem a megszokott módon, térállványként építették meg, hanem úgy, hogy a templomhajó középső része párkánymagasságig szabadon bejárható maradt, így egy biztonságos látogatótér jött létre. Itt helyeztük el a Főegyházmegyei Gyűjtemény egyik legérdekesebb műtárgyát, az Ugodról származó 18. századi Szent Sírt, amelynek kutatását és restaurálását is megmutatjuk a látogatóknak. A régi húsvéti liturgia, a „szent színház" különleges díszlete most ismét színpadra került, és a művészettörténeti kutatás, a restaurátori vizsgálatok a látogatók szeme előtt tárják fel titkait: hogyan működött? Tényleg lapra szerelhető volt? Mennyi idő alatt tudták összeállítani? Voltak benne a Krisztus-szobrot mozgató rejtett mechanizmusok?

Nyár végén a Várnegyed legrégebbi épületének, a Szent György Kápolnának a romjai is bekapcsolódhattak a WIP’23 kiállításba, ekkor már szerkezetkész állapotba került az új védőépület és a kápolna belső terébe értek a régészeti kutatások, amelynek a látogatók is szemtanúi lehettek. A Várhegy legrégebbi, legendás helyszínén az idő rétegei, a kápolna építési periódusainak nyomai különleges látványt nyújtanak.

A Biró-Giczey Ház (korábban Szaléziánum) felújítása 2023-ra elkészült, s mint a Főegyházmegye turisztikai központja, meg is nyílt. Az emeleti szobákban a 11 évvel ezelőtt mintaszerűen restaurált freskók kapták a főszerepet. Itt is megjelenik a nagy tükör és a távcső, de játékos szemüvegek is segítik a freskók felfedezését. A „Nem káptalan a fejem" című miniatűr kiállítás a székesegyház neogótikus stalluma körül, szigorú, tudós, büszke, tekintélyes, áhítatos kanonokok arcképei társaságában mutatja be, mi is az a káptalan és mi a feladata a kanonokoknak. Nemcsak a székesegyház liturgikus tárgyait őrzik és gondozzák, munkaeszközeik között találunk telefont, írógépet, számológépet is – mindegyik múzeumi ritkaság. Aki még ezeknél is „ásatagabb" régiségekre kíváncsi, annak érdemes felmennie a padlástérbe, itt ugyanis – még mindig a WIP’23 részeként – a Várhegy-projekt során végzett régészeti kutatásokról lehet tájékozódni. A Magyar Nemzeti Múzeummal közös kiállítás a 2021 és 2025 között folyó feltárások legfontosabb pontjaiba enged betekintést, illetve a vár különböző korszakainak leletanyagából mutat be reprezentatív válogatást.

Európa-szerte egyre gyakrabban találkozunk azzal, hogy felújítás közben megnyitják a műemlékeket a látogatók előtt. Fontos inspirációt jelentett a bécsi Karlskirche példája, ahol a freskó restauráláskor épített állványzatot és panorámaliftet, a nagy sikerre való tekintettel, évekig fenntartották. A bécsi példán kívül általában ez csak egyetlen alkalmat jelent, amikor nincs a területen munkavégzés. A veszprémi Várhegyen egy teljes kiállítás épült erre a koncepcióra. Különleges kihívást jelentett a kiállítási helyszínek biztonságos kialakítása – úgy, hogy közben a munkák is haladjanak. Az érsekség Work in Progress kiállításának küldetése, hogy az egyik legrégebbi egyházi központban újszerű, progresszív módon mutassa be a nemzeti kulturális örökség megőrzésével járó feladatokat és az ezekből fakadó dilemmákat. A szokatlan, új utakat bejáró kiállítás a projekt minden szereplőjétől rugalmasságot követel. A félidőben megnyitott kapuk, a bejárható épületek a kivitelezők, a menedzsment extra teljesítménye, türelme és kreativitása nélkül nem valósulhatott volna meg. Így a WIP ‘23 a Várhegyen zajló műemléki megújítás szerves része.

Nagy Veronika, Gaylhoffer-Kovács Gábor

Szerk.: Borenich Levente