Fenntarthatóan ikonikus céltornyok - a díjazott tervek ismertetése

A MÉSZ és az MMA által, fiatalok számára kiírt tervpályázat egy elképzelt helyszínre várt olyan épületeket és komplex területrendezési terveket, amivel egy evezőspálya fenntartható módon válna üzemeltethetővé, de emellett maradandó építészeti gesztusok jellemzik. A díjazottak a MÉSZ Kós Károly termében adhatták elő elképzeléseiket.

Krizsán András, a MÉSZ elnöke bevezetőjében elmondta, fel akarják eleveníteni azt a szokást, hogy a pályázatok eredményhirdetése után legyen egy olyan szakmai párbeszéd, ahol a résztvevők személyesen mutathatják be a pályázati anyagaikat és a zsűri véleményét személyesen is meghallgathatják. Ez a régi hagyomány azért született, mert nagyon fontos az olyan szakmai párbeszéd, ahol a zsűri és a díjazottak egyaránt jelen vannak, így mindenki megismerheti a másik fél álláspontját.

MMA már 5. alkalommal írt ki belső pályázatot a fiatal építészeknek. Ferencz István, az MMA építészeti tagozatának leköszönő elnökétől megtudhattuk, évekkel ezelőtt eldöntötték, hogy a tagozat költségvetését pályázatokra fordítják majd, mert ez viheti előre az építészeti szellemi munkát és teremtheti meg a kortárs magyar építészet szellemi többletét. Ezekhez a pályázatokhoz mindig olyan témát választanak, ami problémás, akár provokatív, de mindenképpen jövőbe mutató.

Miért egy céltorony lett az idei pályázat témája? Az MMA építész tagozatának 4-5 tagja is érintett a magyar evezős sportban, amely egyre népszerűbb és egyre nagyobb szükség van olyan helyszínekre, ahol ez versenyszerűen űzhető. Jelenleg Magyarországon mindössze három torony van, de ez a szám szinte biztosan nőni fog a következő években. Vannak, akik már többször indultak az MMA pályázatán, és a zsűri reményeit fejezte ki, hogy ez a tendencia megmarad és egyre több pályázó jelentkezik majd. Az MMA és a MÉSZ közös rendezésű pályázatán tehát arra voltak kíváncsiak a kiírók, hogy vajon egy náluk fiatalabb korosztály hogyan viszonyul ehhez a sporthoz és milyen innovatív megoldásokkal él annak érdekében, hogy maradandó, ikonikus és a fenntarthatóságot szolgáló épület jöjjön létre.

Henrik Ceccaroli, Huszthy Zita és Szekér László megvételt nyert terve a szegedi versenyhelyszín tanulmányozásával született, ahova egy minden évszakban kihasználható pálya tervezését határozták el. Négyzetes formából indultak ki a torony megformálásakor, amit törekedtek a táj részévé válóvá, mégis jellegzetessé alakítani. Egy központi mag köré szervezték a házat, amiben a lift és a vizes helyiségek kaptak helyet, az épület többi része így szabadon használhatóvá vált, amelyet a mozgatható falak is elősegítenek. Az egymástól is eltolt, elválasztott emeletek oldják fel a forma monotonitását, amelyek különböző közösségi terekként szolgálhatják az evezős közösséget. Külső burkolatként szálcement lapokat helyeztek a homlokzatra - ez egyszerre teszi jól zárhatóvá, árnyékolhatóvá és karakteressé a céltornyot. A területen szétszórták az épületeket funkciójuk szerint, így vonva be a terület többi részét is a közös használatba.

Kőhalmi Nóra, Fridrich László és Funk Bogdán megvételt nyert tervét egy videó segítségével mutatták be a közönségnek.

Egyed Veronika és Fódi Dóra kimemelt megvételben részesült terve arra az alapgondolatra épül, hogy egy ilyen terület ne csak a fő funkciókra szorítkozzon, hanem számos más feladatra is legyen alkalmas - ezért 3 részre osztották a területet, amelynek központi elemévé a céltornyot tették. Az osztott telek szigorú tagolása azért is volt jó választás, mert versenyidőszakban jól elkülönülnek a versenyzők, a nézők, és az őket kiszolgáló személyzet terei.
A céltornyot egy evezős szigetre helyezték el, ami azért szerencsés, mert jól védhető a rongálók és betörők ellen a versenyen kívül kihasználatlanul álló épület, illetve kisebb nézőszám esetén arra is alkalmas, hogy a nézők is itt foglaljanak helyet. A céltoronynál a zavartalan munkavégzésre koncentráltak, ezért a szintenként elválasztott funkciókhoz leginkább alkalmas konzolos – gerendatartós szerkezetet hoztak létre, ami biztosítja a jó kilátást az épület minden részéről – a ház hátsó traktusába került a közlekedő zóna. Az épület homlokzatára egy hártyát helyeztek el, ami árnyékolja a belső teret, de az időszakosságot is jelzi.

A 3. díjas tervben Árkovics Lilla, Babos Annamária, Gönczöl Zsófia és Weiszkopf András tervezőcsapata a terület rendezésénél arra törekedett, hogy az egész évben használható legyen. Egy szigettel hozták létre a telek tengelyét, ami a terület megosztását és a lehető leghatékonyabb kihasználását szolgálja. Figyelmet fordítottak a beruházás ideális módjára is, így szerintük több ütemben érdemes beépíteni a telket attól függően, hogy milyen irányt vesz a fejlesztés. Egy markáns kaput helyeztek az osztósziget tengelyére, ami az egész terület egyetlen bejárataként mindenki számára egyértelművé teszi a versenyterület környezetétől való elkülönülését. Döntött céltornyot álmodtak meg, ami nem nyomja el a teret léptékével, ráadásul minden szükséges funkció közelebb kerül a vízhez is. Az épületet egy burok veszi körül, amelynek különböző szakaszai, bár látványban homogén egészet alkotnak, mégis eltérőek, így fűtött és fűtetlen részeket tudtak létrehozni.

A 2. díjat nyert Szabó Renáta, a győri egyetem hallgatója a telepítést tartotta a terv leglényegesebb elemének. A hazai és nemetközi páldák tanulmányozása után arra jutott, hogy mindig a célvonal közelébe helyezik a tornyot, amely így viszont kevés más dologra alkalmas. Az általa kínált megoldásban külön helyet kaphatnak a funkciók, amit az osztósziget és a part közötti híddal is elősegített. A céltorony igényli a legnagyobb figyelmet egy ilyen versenytér esetén, aminek kényszerű monumentalitását a híd és torony együttes kezelésével, összekötésével, illetve a torony megdöntésével oldott. Az így eltolt szintek egy lendületes épület képét adják, amely valóban jellegzetes formát adhat a területnek. Külön érdekessége tervének, hogy maketten formálta meg az épületet, majd ezt követően rajzolta meg a terveket, nem pedig fordítva.

Az 1. díjat Vass-Eysen Áron és Máté Tamás kapta egy lábakra emelt, egy szintre csoportosított torony tervéért. A filigrán rácsos tartók két lebegő lemezt tartanak a víz felett, ezzel a merőben szokatlan megoldással a nézőket helyezte a céltorony felhasználóinak középpontjába. Az alkotók kézzel szerkesztették ki a lemezek ívét, amit a maketten üvegszövet csíkokkal alkottak meg. Nagyon fontos volt számukra a makett megalkotása, mert így egészen más szemlélettel dolgozhatták ki a terveiket, mint manapság szokás.
Telküket ők is három zónára bontották – vendég-, verseny- és sportolói zónára – amelyek elhelyezésekor a minél nagyobb nyitott térre törekedtek, lebegő, transzparens épületük 90 méteres hossza is azt szolgálja, hogy a ház lehetőleg vesszen el a környező tájban.

Móré Levente