Régészeti védőépület és bázis a Somló hegyen – Tóth Viktória diplomaterve

Tóth Viktória BSc diplomatervében ideiglenes régészeti védőépületet és bázist tervezett a Somló hegyre. Az előregyártott, moduláris elemekből felépülő szerkezetek alkalmazkodnak a szintkülönbségekhez, alapozásukkal nem bolygatják az értékes altalaj rétegeit, elbontásuk után pedig újra felhasználhatók lehetnek. 

Az épületegyüttest a Magyar Nemzeti Múzeum bronz- és vaskori kutatásaihoz terveztem. Az igényt a Somló hegy korábbi régészeti lelőhelynek nyilvántartott mivoltja és új kutatások alapozzák meg a Múzeum alaposabb régészeti feltárási projektjének. A fennsíkról készített LIDAR lézerscannelésből kiolvasható egy ókori településstruktúra, amelynek feltárása nagyban hozzájárulna a bronz és vaskor idejéből származó magyar hagyatékhoz.

A projekt időtartama miatt maximum 20 éves használati időszakra tervezett, tartósan ideiglenes épületegyüttes a cél, ami humánus körülményt teremt a régészeti ásatási kutatásokhoz. Az együttes két épületből áll: egy fix bázisépületből, ahol a régészeti feldolgozás történik, valamint az aktuális kutatandó területen egy mobil védőépületből.

A bázisépület szerkezete alkalmozkodik a védőépület szerkezetéhez. Így ennek a kiválasztása volt a legfontosabb, ugyanis ott ügyelni kell arra, hogy a régészek által kitűzött aktuális szelvényt (általában 5 x 5 méter) le tudja fedni a tervezett építmény, és ezzel egyidejűleg olyan kialakítású legyen, amelyet súlyban, időben és energiában is könnyen lehet össze- szétszerelni, átvinni egyik feltárt szelvényről egy feltárandóra, akár külső segítség nélkül, a régészek által mozgatva.

A 6 hektáros fennsík különböző területein található a szelvények feltárásánál más és más felszíni viszonyok vannak. A védőépület rendszerének alkalmazkodnia kell a szintkülönbségekhez, hogy bárhol fel lehessen építeni terepviszonyoktól függetlenül. A program miatt a szerkezetnél fontos a könnyű súly is, ugyanis föld alatti alapozás kialakítására nincs lehetőség, mert az megbolygathatná az értékes altalajt. Tehát úgy kellett a szerkezetet megválasztani, hogy könnyű legyen alakíthatóság és talajterhelés miatt, de lehessen alapozni felszínen olyan módon, hogy a hegytetői pozíció általi szélnyomás-szívással szemben is ellenálló legyen. A védőépület bővíthetősége is fontos szempont, hogy az épület igazodjon az ásatás téri alakulásához, ne fordítva. Így olyan szerkezetet kellett keresni, amelynek a rendszere nem fix, könnyen igazodik az adott környezethez, szintváltáshoz, és modul egységenként sorolható. A használati élettartam 20 éve miatt pedig az újrahasznosíthatóság is rendkívül fontos volt: a szerkezetnek legyen utóélete és fel lehessen újra használni.vÉpítészetileg az épületeknek alkalmazkodnia kell az idő- és napszakhoz mértén a zárt-nyitott állapotokhoz. Ezek alapján a szempontok alapján az épületegyüttes LAYHER állványrendszerekből épül fel. A rendszer előregyártott, elemes, acélelemeiből választva határoztam meg az épületek méretét és raszterét is.

A védőépületben zajlik az ásatási és feltárási munka. A kiásott szelvényt körbeveszi egy kerengő, amely segíti a bejárási közlekedést és eszköztárolásra is helyet biztosít. Egy szelvény feltárása után a következő helyszínre kell mozgatni a modulokat, így acélszerkezetű állványrendszerből épülnek meg az aktuális kutatási terület függvényében.

Az épületek szerkezeti felépítési szinte megegyezik, egyedileg előregyártott vasbeton lapokra kerül rögzítésre a helyszínen az indító, menetes láb. Ez az elem a talajegyenetlenségek kiküszöbölésére is alkalmas, ugyanis különböző magasságokat lehet beállítani, hogy egy szintről induljanak a tartószerkezeti elemek. Az állítható magasság által a hegytetői, folyamatosan változó terepviszonyokhoz tud alkalmazkodni a teljes szerkezet. Az elsődleges tartószerkezet legfőbb része függőleges oszlop és vízszintes tartóelemekből áll, amelyek ferde acélcsővek által kerülnek merevítésre. Az elemek közötti kapcsolatot tárcsák és ékfejek teszik lehetővé. A védőépületben állványrendszeri acél járólapok által kerültek kialakításra a járófelületek, amelyeket egyszerű módón lehet rögzíteni a vízszintes elemekhez. A tetőszerkezet is állványrendszeri elemekkel zárul, a trapézlemez tetőfedés rögzítéséhez eltartott vízszintes gerenda elemek vannak behelyezve.

Hogy az épületek tudjanak alkalmazkodni a zárt-nyitott állapotokhoz, függőleges térelhatárolásként teljes homlokzati, résperforált acél lemezborítást kapnak, patinazöld színben. A védőépületnél igaz a legjobban a zárhatóság és nyithatóság szükségessége, ugyanis nappal, amikor a régészek dolgoznak, a térnek oldalról nyitottnak kell lennie a közlekedés, szellőzés és megvilágítás miatt. Így a raszterekből felépített állványrendszerbe oldalanként 6-6 db nyitható, zsanérral csatlakoztatható perforált fémlemez lapot terveztem, melyeknek hátszerkezetét a függőleges állványrendszeri elemek biztosítják. Így nappal nyitott, éjjel zárt teret lehet biztosítani.

A bázisépületben található konténerekben kerül sor a leletek feldolgozására és ideiglenes raktározására, ameddig a Magyar Nemzeti Múzeum nem szállítja el az épületébe. Emellett az éjjeli őrnek és két embernek, akik számára szükséges a projekt közvetlen közelében tartózkodni, szállás is biztosított. Az épület egyik hosszú oldalán található egy tér, amely időszakhoz aktuális helyi, városi, történelmi kiállításnak ad helyet.

Az alapvető felépítése mindkét épületnek ugyanaz, a bázisépület esetében a járólapokat hosszirányban rendezvénytechnikai gerendaelemek fogják be. Az így kialakított járófelültre helyezik a funciókat magukba foglaló konténeregységeket. A bázisépületnél a tetőszerkezet harántirányban rácsostartószerű kialakítású, amelyre egyedileg gyártott, hosszirányban lehelyezett acélgerendák támaszkodnak. Ezeket a gerendákat állványrendszeri fejelembe fogják be, ezután rögzítik rá a trapézlemez fedést, valamint a tető egy részén a napelem paneleket.

A homlokzati patinazöld színű, résperforált lemez, helyenként egy raszternyi, azaz 2 méter szélességű kihagyással, közlekedési célra. A kiállítás funkcióját és helyét a burkolat léptékváltása jelzi a hegyen kirándulóknak. A színválasztás a kutatás periodikus tematikáját reprezentálja, a bronz- és vaskorét, amelyekből előkerülő leleteket általában patinazöld színű réteg borítja. A burkolat jól szellőző, levegővel átjárt, nyitott környezetet biztosít az árnyékot adó tető alatt. Ez a konténerek hőkomfortjához is hozzájárul, főleg a nyári túlmelegedés elkerüléséhez.

Tóth Viktória