Nagy László emlékezete Iszkázon - Koncepciótervek az emlékház bővítésére

"Valaha volt itt élet, erről tanúskodik a ház és a rengeteg személyes tárgy, de hiába a természetközeliség, a költő szellemisége, mára már pont ez az élet hiányzik kicsit innen." - Werk Zsuzsi beszámolója a MOME harmadéves építész hallgatóinak féléves tervezési feladata kapcsán, melynek kiállítása újabb egy hétig még látogatható.

Veszprém megye, Devecseri járás, Iszkáz. Egy napjainkban 336 főt számláló község a Somló lábánál. Itt született 1925-ben a háború utáni magyar költészet egyik meghatározó alakja, Nagy László, majd 13 évvel később testvére, a szintén költő Ágh István, aki nem kevésbé jelentős életművel bír. Szülőházuk ma múzeumként és vendégházként funkcionál, melynek újragondolása és bővítése adta a 2022-es őszi félév tervezési feladatának alapját nekünk, harmadéves BA hallgatóknak a MOME Építészeti Intézetében. A szemeszter végére született koncepciótervekből készült kiállítás 2023. május 26-ig látogatható a MÉSZ padlásterében.

2022 szeptemberében elutaztunk Iszkázra, hogy megismerjük a tervezési helyszínt és felmérjük az 1908-ban épült középparaszti házat. Egy ligetes birtokon áll a falu legszélén, mező szegélyezi minden irányból, mivel a település következő épülete több telekkel arrébb helyezkedik el. Valaha volt itt élet, erről tanúskodik a ház és a rengeteg személyes tárgy, de hiába a természetközeliség, a költő szellemisége, mára már pont ez az élet hiányzik kicsit innen.

Ez a kis Iszkázhoz tartozó, mégis különálló sziget remek analógiát képez a család helyzetével: Nagy Béla, a költő édesapja korábban a faluban élt sikeres gazdálkodóként, ám tisztségeket kezd betölteni a település vezetésében és polgári életet szeretne kialakítani. Ennek része az új otthon is, melynek már nem egyszobás utcai homlokzata van, mint a falu többi házának, hanem háromszobás. Része is marad a falunak meg nem is. A parasztléttől kezd elszakadni, de még nem tartozik igazán a polgársághoz.

Viszont az hamar egyértelművé vált, hogy Nagy Lászlónak igencsak meghatározó volt ez a természetközeli, földművelő-állattartó, közben mégis értelmiségi létben töltött gyermekkor. Erről a kettősségről tesznek tanúbizonyságot kéziratai és rajzai, melyeket októberben szemügyre vettünk a Petőfi Irodalmi Múzeumban, valamint Ágh István szavai, amikor az a megtiszteltetés ért minket, hogy a MOME-n személyesen mesélt nekünk gyermekkorukról a 85 éves költőlegenda. Óhatatlanul elkezdek többlettjelentést adni talán legismertebb sorainak, amiket a szemeszter végére már fejből tudtam:

Ez a kettősség, ez a “sehová sem igazán tartozás" aztán végigkíséri Nagy László egész életét és pályafutását. Gyermekként csontvelőgyulladástól szenved, így kimarad az iskolából, egy ideig magántanuló lesz. A járás ezután már mindig egy kicsit nehézkes lesz neki. Jó tanuló, polgári iskolába, majd református kollégiumba jár. Tehetséges festő, egy-egy évet jár az Iparművészeti, majd a Képzőművészeti Főiskolára, de egyiket se fejezi be, mert inkább költő szeretne lenni, így a bölcsészkaron is több szakot elkezd.

Bulgáriában él ösztöndíjasként egy ideig, megtanulja a nyelvet, hogy bolgár irodalmat fordíthasson. 1959-től az Élet és Irodalom szerkesztője. Budapesten él feleségével és fiával egy panellakásban. Nem tud mit kezdeni új otthona sematikus voltával, így a beépített szekrény méretes ajtóit üres vászonként használva festményeket készít rájuk. Ezek az ajtók a mai napig az emlékházban vannak kiállítva.

Az iszkázi házzal és a telekkel kapcsolatban megannyi kérdés merült fel bennünk a félév során: A szülőház kizárólag múzeumként, kiállítótérként funkcionáljon a jövőben? Hozzányúlhatunk egy több mint 100 éves ház válaszfalaihoz, födémjéhez? A eredeti, századfordulós házat mindenképpen meg kell tartani, de mi legyen a sorsa az 1984-ben, a költő bolgár kapcsolatai emlékére létrehozott, a ház eredeti természetétől kissé idegen hozzáépítésnek?

Mennyi területet vehetünk el a fás telekből új épületeink számára, és hogyan telepítsük őket? A feladatkiírás része ugyanis, hogy létrehozzunk szállásokat, közösségi konyhát, vetítőtermet,  multifunkcionális alkotóteret. A jövőben az a cél, hogy megvalósulhassanak itt alkotótáborok, helyi kulturális események, minikonferenciák, klubestek, alkalmi kiállítások, illetve legyen mód kis kirakodóvásárokat, ismeretterjesztő előadásokat tartani.

Nem titkolt célunk, hogy visszahozzuk ide az életet. Hogy egy olyan kulturális, szellemi bázist teremtsünk meg, ami méltó Nagy László emlékéhez, akinek 2025-ben lesz születésének 100. évfordulója. Továbbszavalom a verset:

Nos, ha a 100 éves jubileum alkalmából megépül valami az elképzelésünkből, akkor azt hiszem teljesítettük feladatunkat, és megpihenhetünk kicsit az iszkázi kertben. 
Lesz, aki átviszi.

Oktatók: Barcza Gergyely, Kovács Csaba

szerk.: Czigány Lilla