10+1 – Csapó Balázs

"A használat etikai vonatkozása stílusfüggetlen és kortalan. Ha a régit vagy az újat fontosabbnak tartjuk a másiknál, szinte azonnal elveszítjük az eredeti szándékot, azt, hogy miért építünk." Az Építészfórum 10+1 sorozatában a hazai építészeti szféra legelismertebb és legizgalmasabb szereplőit kérdezzük ki. Ezen a héten Csapó Balázzsal, a Paragram Stúdió társalapítójával és tervezőjével készítettünk interjút.

Csapó Balázs a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Építészmérnöki Karán diplomázott urbanisztika szakirányon. Szakmai tapasztalatára Erő Zoltán mellett a PALATIUM Stúdióban tett szert, majd 2008-tól tíz évig ügyvezetője volt az M4 metróvonal kiviteli tervezésére alapított projektcégnek, a PALATIUM M4 Projekt Kft.-nek. Saját irodáját, a Paragram Stúdiót 2018-ban alapította meg Germán Tiborral és Bretz Annamáriával közösen, 2023-ban a Park Stúdióval való egyesüléssel Pottyondy Flóra és Liziczai Sándor tájépítészekkel egészült ki a tulajdonosi kör. Többek között olyan projekteket jegyez, mint az M3 metró Lehel tér és Határ út közötti szakaszának tizenhárom és az M4 metró tíz állomásának építészeti generáltervezése, az M3 vonal Deák tér, Semmelweis Klinikák, Arany János utca, illetve az M4 metró Kálvin tér, Újbuda-központ és Bikás park állomásainak építészeti tervezése. A klaszter munkáját számos díjjal elismerték már: 2018-ban RIBA International Awards for Excellence, 2017-ben FIABCI World Prix d´Excellence, 2016-ban A´ Design Award, 2015-ben CEMEX Building Award, 2015-ben az ArchDaily Building of the Year Awards, továbbá 2015-ben Budapest Építészeti Nívódíjat nyertek. Csapó Balázs közszereplőként is aktív: 2016 és 2022 között a Budapesti Építész Kamara elnöki tisztségét töltötte be.

Ha az építészetet három szóban kellene bemutatni, mi lenne az a három szó?

A tér kreatív megélése.

Mi számodra a legkülönlegesebb, legfontosabb épület vagy hely? 

Nem gondolom, hogy vannak jelentősebb, vagy kevésbé jelentősebb helyek vagy pillanatok – a teljesség megtapasztalása, ami fontos. Személyesen kedvelt helyeim persze vannak, például a vácrátóti arborétum. A kerteket általában szeretem, mert változásuk folytonosságával közelebb visznek az élet mélyebb megértéséhez. Foglalkoztat az Opera felújított csillárja is, ami remek példája egy történeti tárgy korszerűsítésének. A varázsa számomra abban a kontrasztban is rejlik, hogy helyzete miatt a legkényelmetlenebb ülőhelyekről lehet a leginkább megcsodálni. A föld alatti terekben is van egy hasonló: a Nyugatinál az aluljáró legsötétebb részén található egy igen kiváló, de szinte teljesen elfeledett (Klézl Marina, Czeglédi István) alkotás, a Hullámzás. Nem csupán az egykor harmincméteres murália művészi kvalitása az érdekes, hanem az is, hogy a mai méltatlan állapota ellenére (vagy pont azért) erős maradt az autonómiája.

Hogyan vélekedsz a régi és az új viszonyáról?

A jelen valóságában hiszek, az időt az adott pillanatba sűrítve érzékelem. Az új és a régi számomra azonos minőség, ellentétbe állításukat ezért nem tudom értelmezni. Egy régi dologra történeti rétegek rakódnak le, ami önmagában lehet érdekes, sokakat ez köt le. Az új dolgoknak esélyt kell adni, hogy megjelenjenek, ha tetszik, egy újabb lenyomatot hagyva, vagy egy új ciklust megkezdve. Ez a gondolat az építészet tekintetében a használatot priorizálja: az épületek ne legyenek öncélúak. Nem azt mondom, hogy a reprezentáció terei feleslegesek, de ma láthatóan túl sok volumen épül gazdátlanul. A használat etikai vonatkozása stílusfüggetlen és kortalan. Ha régit vagy az újat fontosabbnak tartjuk a másiknál, szinte azonnal elveszítjük az eredeti szándékot, azt, hogy miért építünk. A Teherelosztó tragédiája is arra mutat rá, hogy az épület funkciója lehetetlenült el, amire nem, vagy csak késve érkeztek megoldások. A stiláris vita azonban önálló életre kelt, és maradandó, a Teherelosztó lebontásán is messze túlmutató károkat okozott.

Melyik munkádra vagy a legbüszkébb? 

Viszonylag fiatalon megtalált a metróépítészet, az M4 metróval tíz évig, az M3 vonal felújításával kilenc évig foglalkoztam, hogy a megvalósuló munkákat említsem. Ezek roppant megterhelő feladatok, építészként kitartani, a monotónia ellenére a kreativitást megőrizni a valódi kihívás. A metrók azért fontosak, mert sokakat elérve a kortárs építészet médiumaként is működnek. Látszik, hogy egy jó dizájn szinte azonnal beépül a városi köztudatba, viszonyítási pontként szolgálva. A közlekedésépítészet mellett a Budapesti Építész Kamara vezetése, amit szakmailag kiemelkedőnek tartok. Igaz, rendkívüli energiával, de sikerült a kamarai identitást egy dinamikus, szolgáltató irányba elmozdítani.

Mit jelent számodra a siker? Mitől érzed magad sikeresnek? 

Az építésznek adnia kell tudni, úgy adni, hogy közben nem azzal foglalkozik, hogy mit kap érte viszonzásként. Engem a társadalom széles rétegeit szolgáló feladatok találnak meg, akikért dolgozom, számosságuk miatt válnak személytelenné. Boldogság, ha mégis megtapasztalom, amikor valakinek sikerül örömet szerezni vagy segíteni. Ezekben az elkapott pillanatokban az a jó, hogy hamar elmúlnak, így nem zökkentenek ki túlságosan. A siker érzetébe nem jó elmerülni, mert elviszi a figyelmet a lényegi kérdésekről.

Milyen aktualitás, kérdéskör vagy téma foglalkoztat jelenleg az építészetben? 

Hogyan lehet élővé tenni az építészetet, hogyan tudnánk az épített környezetet gondosan, jó állapotban megtartani? Az építés nem egy privilégium, sokkal inkább a közösség felé tett vállalás, amelyet kompetitív alapon nehezen lehet értékelni. Azt hiszem, az energia- és erőforrás-válság ki fogja kényszeríteni, hogy a lehetőségeinkhez illesszük az építészetet. A cselekvő építészet területén várom az újítók megjelenését. A fő kérdés az, hogy az építészek ki tudnak-e mozdulni a tervkészítés sztereotipiájából. A trendforduló már látszik, de ennek ellenére nagyon pragmatikus még a gondolkodásunk. A tervek egyre részletesebbek, valósághűek szeretnének lenni, miközben az alapvető kérdések megválaszolásával még adósok vagyunk.

Milyen terveid és céljaid vannak a jövőre nézve?

Idén a Paragram és a Park Stúdió összeolvadásával egy, a korábbinál is színesebb csapattal dolgozunk. A várost mint életteret szeretnénk megfogalmazni, ebben döntő szerepe van a tájépítészetnek. A közlekedési infrastruktúra nyilván fókuszban van, HÉV- és vasúti fejlesztésekben vagyunk érintettek. Itt a központi régió együttműködő várostérségét is szervezni képes közösségi közlekedési rendszer megalkotása az átfogó cél, a szolgáltatások egységes kínálatba szervezésével. Próbáljuk az urbanisztikai feladatokat is megtalálni, elsősorban a mestertervezés mint hiányzó műfaj felé elmozdulva. A barnaövezetek revitalizálása, a városi szövetbe való reintegrálása egy olyan hosszú távú gondolkodást igényel, amelyet érzésem szerint időszerű volna most elővenni. Ennek kapcsán a lakhatás problematikáján túl olyan témákat is át kell tekinteni, mint a városi logisztika vagy az intézményi inkubáció kérdése.

Mit üzennél a megbízóknak, kivitelezőknek vagy építészeknek?

Azt hiszem, a hektikus gazdasági környezetben a kivitelezők a leginkább kitettek, ezért nekik üzenném, hogy tartsanak ki. Jó építészet eltökélt, kiművelt kivitelezők nélkül nem jöhet létre. Fontos a minőség iránti elkötelezettséget erősítve a sikereket közös eredménynek tekinteni. Az építészek hamar konfliktusba keverednek a szakági tervezőkel, a kivitelezőkkel vagy megbízóikkal. Ezek az ellentétek ugyan fontos dinamikát visznek folyamatba, de csak addig, amíg az építés közös célként ezeket egyesíteni tudja.

Egy könyv, film, zene, amit mindenkinek ajánlanál? 

Ha mindenkinek kell ajánlani, egy könnyedebb műfaj jut eszembe: Wolf Haas osztrák írónak a Scolar kiadásában jelent meg egy krimisorozata. A migrénnel küzdő Brenner nyomozó történetei igazán mulattató opusok.

Külföldi építészek, építészirodák közül kivel dolgoznál szívesen? 

Elsősorban tervpályázatokon próbáltuk ki a külföldi együttműködés különféle formáit, de ezek nem voltak sikeresek. Az elmúlt évtizedekben kialakult körülöttünk egy együtt gondolkodó szakmai klaszter, hozzánk hasonló méretű irodákkal. Velük sokkal szívesebben dolgozunk, mert nemcsak fizikailag, de fejben is jelen vannak a tervezés teljes időtartama alatt. Az M4 metróállomások címlapra tudtak kerülni a legjobb magazinokban is, nem a húzónevek miatt, hanem mert versenyképes a produktum.

Kivel készítenél interjút a sorozat keretében?

Pásztor Bencével.

Szerk.: Sütöri Laura