„Egy Duna-parti csónakházban…” – Fleischl Etelka története

Nők az építészetben című sorozatunk mai részében egy sok szempontból tipikus 20. századi női karriertörténettel ismerkedhetünk meg. A híres Fleischl-család tagja, Fleischl Etelka első női építészeink egyike, tehetsége ellenére azonban szakmai élete egybeforrott bátyja mérnöki működésével és talán nem is tudott vagy nem tudhatott annak árnyékából kitörni. Gottdank Tibor írása.

A Fleischl-dinasztia legnevesebbjének, a nagy építészi életművet maga után hagyó Fleischl Róbertnek (1864-1926) két utódja született: Gyula és Etelka. Mindkettő édesapjuk hivatását folytatta és gyakorlatilag életük végéig elválaszthatatlanok maradtak, sok közös tervet maguk után hagyva. (A Fleischl-testvérek még legalább két dologban voltak hasonlatosak: mindketten remek rejtvényfejtők és lelkes cserkészek voltak.) A kisebbik testvér, Etelka 1905-ben született Budapesten. A hosszúnevű, IV. kerületi Községi Felsőbb Iskola, Gimnázium és Felsőkereskedelmi Leányiskolába, majd a V. ker. Községi Ráskai Lea Leánygimnáziumba járt. Kiváló eredménnyel érettségizett 1923-ban. Felvették a Budapesti Műegyetemre, az építész karra. 1927-ben az építészhallgatók egyetemi kiállításán – többek között Molnár Farkassal, Körner Józseffel, Oblatt Györggyel együtt – már feltűnést keltett tervrajzaival.

A „csodabogár" Fleischl Etelkáról, aki az első magyar nők egyikeként tanulta az architektúrát, beszámolt a korabeli sajtó. Egyetemi záróvizsgájáról a Magyar Hírlap[1] írt: „Pasztell kék, hosszúujjú ruhában, fehér csipkegallérral, rövid, hullámos, szőke hajával áll a tábla előtt és beszél. Kellemes jelenség, csinos leány, úgynevezett amerikai flapper-típus." – mutatta be őt a lap. „Sok minden érdekel, mint építészt. Elsősorban a betonépítkezések, a betonkonstrukció. A beton a jövő építkezési anyaga. A formák megváltoznak, a városok arca átalakul. Ha megkapom a diplomámat, nem megyek azonnal állásba. Berlinben fogom tovább tanulmányozni az új betonkonstrukciókat. És még valami érdekel. A kislakások építésének problémája. Ez nemcsak szociális kérdés, hanem építészeti probléma is." – mondta az interjúban.

1929-ben lediplomázott és lett sorrendben második női építészmérnökünk. (Előtte csak Várnay Marianne végzett építészként a Műegyetemen. Róla itt olvashatunk. Édesapja már nem élhette meg lánya sikerét, Fleischl Róbert 1926-ban elhunyt.

Fleischl Etelka a Teréz körúti 40. szám alatti (a mai Teréz körút 42-44. szám alatti irodaház helyén álló) családi fészekben élt és édesapja által alapított családi tervezőirodán dolgozott bátyjával, aki az iroda vezetője lett. És az építészet mellett továbbra is művelte másik szenvedélyét, a rejtvényfejtést. (Az Újság és a Budapesti Hírlap rejtvénypályázatain folyamatosan szerepelt, sikeres hobbiját az 1930-as évek végéig űzte.) 

Az egykori szaklapok azonban – bátyjával ellentétben – nem tartották számon se a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet, se a Budapesti Mérnöki Kamara tagjai között. Magyarul: nem volt se egyleti, se kamarai tag. (Nem ismert az ok, hogy miért nem került be, elképzelhető, hogy az ok csupán annyi: nő volt...) A szentendrei művésztelep közösségében viszont ott találjuk.

1938-ban mégis feltűnik a neve: egy évvel idősebb bátyjával közösen jegyzett egy Dunaparti csónakházat, melyről részletesen beszámolt a Tér és Forma. Édesapjuk korábbi kapcsolatai révén kaphatták a megbízást a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt.-től, hogy a cég tisztviselői sportegyesületének csónakházát megtervezzék. A Tér és Forma így írt az alkotásról[2]:
„A Dunán úszó sportház a Margitsziget nyugati oldalán az óbudai parttal szemben van kikötve, a margitszigeti víztorony magasságában. Az egyesület vezetősége több igen különböző feladat megoldását kívánta a sportházzal kapcsolatban, nemcsak a csónakok számára kellett tárolási helyről és az evezősök számára öltözőkről gondoskodni, hanem a teniszezők öltözői is itt nyertek elhelyezést és mindezen kívül a csak üdülést és szórakozást keresők igényeit is ki kellett elégíteni. Ezen szétágazó kívánalmakkal szemben viszont erősen megkötöttek voltak a lehetőségek, részben a vizén úszó ház természetéből kifolyólag, részben pedig azért, mert a hatóság az épület méreteit megkötötte. Így 13.00 x 39.00 m. legnagyobb földszinti méreten és 10.00 x 20.00 m. emeleti területen belül kellett maradni. A földszint legnagyobb részét a 45 csónak részére készült garage foglalja el. E mögött közvetlenül van a hall, melyből lépcső vezet az emeletre, ide érkeznek a partról jövők. Innen nyílik a férfi öltöző, és a lépcső alatt átjárás van a csónakmester lakásához. Másfél méter széles erkély fut körül. Ez a bejáratnál szélesedik ki és az épület orrában alacsonyabb szinten fekvő árnyékos terasszal bővül. A csónakmester lakása, mely szobából, konyhából, előtérből, W.C.-ből és kamrából áll, úgy fekszik, hogy a sportélet forgalmán kívül esik, mégis a bejárat szem előtt van és a hallból induló lépcső, mely egyetlen, központosan fekvő és védett belső összeköttetés az emelettel, könnyen megközelíthető. A férfi öltözőben egyelőre 70 szekrény készült, az öltözővel kapcsolatos négy zuhany és W.C.-csoport. A hallban nyert még elhelyezést a telefonfülke is. A lépcső az emeleten ugyancsak központi fekvésű felső hallba vezet, melyből nyílik a női öltöző, a szükséges zuhanyokkal, mosdóval és W.C.-vel. Előtéren át innen közelíthető meg a villanykonyha és a bár. A társadalmi helyiségek látogatói részére külön mosdó áll rendelkezésre. Az emelet déli, vagyis a fővárosra tekintő részét a kártyaszoba és a társalgó foglalják el, ezek egymásba nyílnak és tolófallal választhatók el egymástól. A társalgó félköríves, nagyrészt felnyitható üvegfallal végződik. Előtte 14.00x13.00 m. területű napozó terasz létesült, míg az emeleti rész északi végén 5.00 m. széles árnyékos terasz készült."

Időközben Fleischl Gyula szép karriert futott be: 1926-ban tagja lett a Magyar Mérnök- és Építész Egyletnek, 1929-től a Budapesti Mérnöki Kamarába is felvették. Az 1930-as évek végén tervei szerint készült egy műanyaggyár Kőbányán, valamint a gyöngyösi transzformátor állomás. Az 1940-es években a Kudelka-Simó párossal együtt dolgozott.

Hogy ebben az időben Etelka milyen szakmai feladatokkal foglalkozott, nem tudjuk. Vélhetően bátyja irodájában dolgozott tovább és segédtervezőként részt vett a Gyula által aláírt építészeti munkákon.

A német megszállás és a nyilas hatalomátvétel a Fleischl-testvéreket sem kímélte, bujkálva, de túlélték a megpróbáltatásokat.
Gyula – vélhetően Etelka közreműködésével – a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. megbízásából egy hatemeletes bérházat alakított át a Sas utcában, míg a Magyar Állami Kőszénbányák Rt. megbízásából a Józsefvárosi pályaudvar egy raktárépületén is dolgozott. A háborús sérüléseket szenvedett Tabáni templom megerősítése is tervei alapján készült.

A Fleischl-testvérek időközben édesanyjukkal, Róka Adéllal (1872-1953) a Petőfi tér 3-ba, a hatodik emeletre költöztek. Az 1938-ban épült házat a sokat emlegetett Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. megrendelésére tervezte Wellisch Andor. Fleischléknek olyan nagyformátumú személyiségek voltak itt a lakószomszédok, mint a színész Sinkovits Imre, az építész Gerő László, az orientalista Germanus Gyula, az iparművész Kaesz Gyula és felesége, a grafikus Lukáts Kató vagy a divattervező Rotschild Klára.

A Feischl-testvérek legfontosabb háború utáni műve 1948-ból való. Fleischl Etelka és Gyula Major Mátéval együtt alkotta Tatabánya-Bánhidán a négy darab háromemeletes épületből álló bányászlakóházakat, ami ma a Ságvári Endre lakótelep részét képezi. A megbízó a Magyar Állami Kőszénbányák Rt. volt.

Gádoros Lajos 1949-ben részletesen ismertette az új lakóházakat az Új Építészet-ben[3]. Többek között így fogalmazott: „A Bánhidára vezető országút mentén, árnyas fák között meghúzódó, derűs, fehér épületek megjelenésükben is már az új szellemet sugározzák. Az élő kapcsolatot a természettel, a nyílt és természetes tájba állítást, a helyes fordulást a nap felé, a tisztaságot, az áttekinthetőséget, a belső térben az ember léptékű helyes méretezést. Az épület feladata a benne lakó ember életének szolgálata. […] A természet által adott parkszerű környezetet a tervezők bőségesen méretezett terraszokkal helyesen és alaposan ki is használták. Az épületek külső megjelenését egyszerű, tiszta formák jellemzik, a külső architektúra tökéletesen kifejezi az épület rendeltetését. Az ablaknyílások, teraszok jó iránya és ritmikus váltakozása minden esztétikai igényt kielégít. A fürdőszobák előtti teraszoknak a lépcsőház alaprajzilag kilógó részével való összekapcsolása igen szellemesen oldja meg a lépcsőházas rendszerű sorház állandóan visszatérő homlokzati problémáját. […] Az alaprajz egyszerű, tiszta, világos és félreérthetetlen. Mintaszerű megoldás a szerkezetben is előnyösen jelentkező lakó- és üzemhelyiségeknek tökéletes elválasztása."

A tatabányai lakóházakról beszámolt 1955-ben a Magyar Építőművészet is, ahol Fleischl Etelka és Major van megjelölve tervezőként. A műveket 1984-ben Moravánszky Ákos olyan iránymutató példaként említi, amit sajnálatos módon nem követtek később építészetünkben[4].

Etelka 1950 utáni munkásságáról keveset tudunk. Bátyja az IPARTERV-nél, az Előregyártott Ipari Épülettervező Irodán helyezkedett el, valószínűleg Etelka is, bár erről közvetlen bizonyíték nem szól.

Neve felbukkan egy 1963-ban kiadott szakkönyv szerzői között, a Pattantyús Ábrahám Géza nevével fémjelzett Gépész- és villamosmérnökök kézikönyve 6. kötetében, ahol a gyártervezésről írt, vagyis ipari építészettel foglalkozhatott ebben az időben.

A legutolsó hír Etelkáról szomorú, sőt fatálisan tragikus. Számos korabeli napilap beszámolt 1976 januárjában arról, hogy a Petőfi tér 3-ban, a 6. emelet 18. számú lakásban a 71 éves nyugdíjas építésznő dohányzás közben elaludt ágyában és ezzel lángra kapott az ágynemű. A tűz a lakásban mindenre, a bútorokra, festményekre, nyílászárókra is átterjedt. Fleischl Etelka nem élte túl a lakástüzet, belehalt a füstmérgezésbe[5]. Február 20-án kísérték utolsó útjára a Farkasréti temetőben. Egyetlen közeli hozzátartozója, bátyja pár hónap múlva követte őt.   

Gottdank Tibor

Szerk.: Paár Eszter Szilvia

Források:

Gottdank Tibor: A Fleischl-dinasztia: építészek a bányászokért, Építészfórum, 2020.05.17.

https://epiteszforum.hu/print/a-fleischl-dinasztia-epiteszek-a-banyaszokert-

MyHeritage.com – Geneology Family Tree

Közlönyök, lapok: A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye/Évkönyve, Az Újság, Budapest, Építészeti Szemle, Építés – Építészet, Építés – Építészettudomány, Építő Ipar, Iskolai Értesítők - IV. kerületi községi felsőbb iskola, gimnázium és felsőkereskedelmi leányiskola, Művészet, Fővárosi Közlöny, Magyar Építőművészet, Magyar Hírlap, Magyar Iparművészet, Magyar Nemzet, Műemlékvédelem, Művészet, Népszabadság, Népszava, Színházi Élet, Tér és Forma, Új Építészet.

[1] Magyar Hírlap, 1929. május 7., 3.

[2] Tér és Forma, 1938/8-9., 252-253.

[3] Új Építészet, 1949/1-3., 17-20.

[4] Magyar Építőművészet, 1984/5., VII.

[5] Tragikus véletlen, hogy a házban pár hónap leforgása alatt három lakó is meghalt: Fleischl Etelka, Fleisch Gyula és Rotschild Klára is, utóbbi öngyilkos lett.

A cikk létrejöttét a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.